Állatok az álmokban

ÁLLATOK
Lásd még Határátlépések: a transzcendencia álmai, Állattestvéreink című írást.
A konkrét állatokat lásd a szócikk végén ábécérendben.
Alapszintű jelentés
Mutatják az ösztönszféránk állapotát; továbbá, hogy mely óriási őserőre van szükség az életben való további boldogulásunkhoz. Esetleg jelképezhetnek elhanyagolt szexualitást, önmagunk elől elrejtett haragokat, indulatokat.
Csak rajtunk áll, hogy állathatalmunkat minek a szolgálatába állítjuk. Ehhez azonban először tudnunk kell a létezésükről (alapértelmezés), másodsorban meg kell tanulnunk bánni velük (lélekértelmezés), harmadrészt ezekkel az erőkkel tudunk egy magasabb szinten hatni (szellemi szintű jelentés).
Fontos útmutató, hogy pontosan melyik állat vonásait, részeit fedezzük fel magunkon vagy esetleg egy másik álomszereplőn, valamint, hogy az állat hogyan viselkedik, mit tesz. Ha szól hozzánk, és megértjük, akkor az különösen fontos üzenet a számunkra.
Ha az álmodó nappali munkája, hivatása összefügg az állatokkal, például állatorvos, sintér, idomár stb., vagy az álmodást megelőző napokban találkozott állatokkal, akkor az álma a napi történések éjszakai újrajátszása, emésztése, de ez esetben is lehet még önismereti eleme az álomnak.
Lélekszintű jelentés
Az adott állat hogyan vonatkoztatható az álmodó érzelmi-gondolati-akarati életére.
Mit jelképez az álmodó számára, szerepelt-e élete valamely szakaszában az adott állat? Milyen állatnak tartja? Vannak-e valóságos élményei vele? Melyek ezek? Milyen az érzelmi hatásuk, hangulatuk ezeknek az élményeknek utólag benne?
Mélyebb értelmezési szinten az adott állat maga az álmodó.
Döglött állatok, szanaszét heverő állattetemek: kemény gyermek-, serdülő- és ifjúkorban ért erős érzelmi sérülések jelképei. Mutatják, hogy az életet egyébként erőteljesen előrevivő dinamikus erők (pl. ló) legyengültek, elpusztultak. Az álmodó gyakran pszichológiai-pszichiátriai terápiára, gyógyszeres kezelésre szorul.
Elfutni az állatok elől: az álmodó a saját ösztönvilágát igen fenyegetőnek, kártékonynak, túlerőben lévőnek, ellenségnek tartja.
Támadó állatok: az álmodó fél a saját természeti részétől, az ösztöneitől: a szexualitásától és az agressziótól.
Felfalatás, elnyeletés élmény: Ha az álombéli vadállatok felfalják az álmodót vagy más álomalakokat, akkor az álmodó olyan erőteljes ösztönkésztetéseket (agresszió, szexualitás) él meg, amelyek szinte el- és beborítják a tudatát, olykor úgy is érezheti, hogy szinte nincs is ép eszénél. Krízisekkel kísért változási folyamat. Lásd még ehhez a Szakadék, Feneketlen mélység, Káosz, Üresség szócikkeket.
Háziasítás: valamely őserő szocializálására tett kísérlet. Finomított formában beemelni a mindennapi életbe, hasznot remélve az akcióból.
Hüllők, polipok, mélyvízi szörnyek, cápa: a tudat által kontroll alatt egyáltalán nem tartható ösztönök világát jelképezik, melyeknek az álmodó teljességgel kiszolgáltatottnak érzi magát. Veszély. Agresszió. Érzelemmentesség. Embertelen ösztönök. Pusztítás. Az emberi szellem elnyeletésének veszélye.
Ha az álmodó elnyelődik, de megöli a szörnyet, vagy az mintegy kilöki, kiokádja magából: az álmodó krízisekkel kísért változási folyamaton ment át.
Pórázon vezetett, uralt állatok (akár sárkány is) meglovagolt, kísérőként jelentkező vadállatok: a nappali tudatunk uralja az ösztönerők feletti ellenőrzést, kézben tartja azokat, és egyben megteremti a folyamatos kapcsolatot is a személyiség összetevői között.
Küzdeni egy állattal: az emberi értelem, szellem és az emberben élő őserők folyamatos egymást gyúrása, alakítása.
Megölni egy állatot: az ösztönenergia lerombolása.
Szelídebb, kommunikatívabb, egészséges állatok: az álmodó jó viszonyban van a saját „állataival”, vagyis ösztöneivel, viszont gondja lehet az önmagáért való kiállással.
Szelídíthetetlen, megzavarodott ösztönű, összevissza rohangáló, rémült, valamint sérült, láthatólag erősen beteg állatok (ló, tigris) az ösztön-testszféra problémáiról beszélnek.
Szelídülő, esetleg emberré változó állatok: az álmodó a tudatába integrálja azokat az energiáit, amelyeket az álmában látott állatok jelképeznek.
Vadállatok, őshüllők, szörnyállatok, patkányok: felbukkanása álmainkban mindig veszélyt jelez. Testi és/vagy lelki betegségek előhírnökei lehetnek.
Vemhes állatok, kölykök: az álmodó megújulásra való képességét jelzik. Olykor terhességet jósolnak, már fennálló várandóssági állapotra figyelmeztetnek. Gyermekek az álmodó körül.
Szellemi szintű jelentés:
A megtalált állattestvér.
A ma élő természeti népek hiedelmei még tudnak az állattestvéreinkről. E szerint a fiatal serdülőknek valahol a pusztában, a bokros területeken magányban kellett eltölteniük pár napot, és figyelniük egy állat és/vagy növény megjelenésére odakint, vagy bent az álmaikban. Azaz meg kellett találniuk a maguk bokorlelkét, az állattestvérüket, amihez azután mágikus azonosulás kötötte őket. Amíg a fiatal nem találkozott a maga bokor, ill. állatlelkével, addig senkinek sem számított a közösségben. Ha megtörtént a találkozás, akkor a közösség vénei már beavatták a serdülőt a szentségekbe: a szexualitás rejtelmeibe és a halálba.
Hasonló motívumot mutatnak a népmesék is, amikor is a legkisebb fiúnak a legsatnyább gebét kell választania, majd tüzes parázzsal kell varázs lóvá (azaz mágikus képességűvé) tennie az állatot, vagyis a saját ösztönszféráját kellett magasabb tudatossági szintre ugrasztania, és ezáltal volt képes mindentudóvá, mindenlátóvá, legyőzhetetlenné válni.
Pórázon vezetett, uralt állatok (akár sárkány is) meglovagolt, kísérőként jelentkező vadállatok.
Ide tartozik a Tarot Nagy Arkánumának VIII. lapja, az Erő. A sárga háttér előtt egy fehér ruhás, virágkoszorús nő hajol egy oroszlán fölé, gyengéden, mégis határozottan összezárva annak nyitott száját. A női alak feje fölött a végtelen jele lebeg, ez őt a Mágus női párjává teszi. A szellemi energiává nemesített nyers erő jelképe a lap. A Ji King is figyelmeztet arra, hogy az igazi hatalom valójában szolgálat. Valamint, hogy a valódi erő az önmagunk megfelelő mértékű korlátozásában rejlik. A szabadság annyit jelent, hogy bár mindent megtehetek, mégis szabadon eldöntöm, mi az, amit valóban megtehetek, mert az nem sérti lényem mélyét, a belső törvényeimet.
Álomban érteni az állatok nyelvén, ill. megszelídíteni őket: azt jelenti, hogy az álmodó nemcsak kibékült az ösztöneivel, hanem azokat képes a szellemi fejlődés szolgálatába állítani.
Az álommegfigyelések szerint ezek a beavatásfázisok mind a mai napig lejátszódnak a lélekben. Ma az álmok őrzik és végzik a kinti tanítók helyett ezeket a tanításokat, beavatásokat.
Az álmodó leginkább a természetben (erdőben, víz mellett, hegyeken) találkozik az álmában egy állattal, amely embernyelven képes szólni, illetve mondhatjuk, hogy az álmodó áll ekkor már azon a személyiség és fejlettségi fokon, hogy érti az állatok nyelvét, vagyis képes érintkezésbe lépni saját ösztöndinamikájával.
Az ókori mítoszokban (görög, egyiptomi) az istenek maguk is állatalakban jelennek meg, illetve átmenetet mutatnak az emberi forma felé. Az állat, a legmélyebb, a legalantasabb, egyben a legmagasabb, a legszellemibb, azaz isteni is.
A sámánokról is úgy tartották, hogy a létezés egy bizonyos síkján képesek különféle állatalakokat (bika, sárkány, táltos) ölteni, tehát igen erős kapcsolatot tartottak az állatlelkükkel. A magyar táltosok bika képében küzdöttek egymással.
A bibliai evangélistáknak, Jézusnak egyaránt van állatalakja. Jézus a bárány, a hal, a keresztre emelt kígyó, a szigonyra tűzött delfin. János evangélistát olykor sas képében ábrázolják a freskókon.
Az álombeli állatok is képesek az egyik alakból a másik állatalakba átalakulni, sőt emberré változni (>Átalakulás).
A szellemi szintre felvitt állati őserőt mutatja, hogy a mesehősök is sokszor a ló egyetlen szőrszálával, a madár egyetlen tollával képesek a feladataikban helyt állni.
Farkas, kutya, macska, ló, szarvas, elefánt, őz, kígyó, sárkány, delfin, kacsa, hattyú, szárnyas kígyó, oroszlán egyaránt megjelenhet az álmainkban állattestvérként. Olykor egy adott életszakaszban egy állat képe rendszeresen visszatér, majd a későbbiek során egy másik állat lesz az álmainkban domináns.
Vannak olyan állatok, amelyek éppen lényegiségük, alkati sajátosságaik, speciális helyzetük folytán önkéntes hídként szolgálnak valamiféle más világ felé közvetítő lényekként.
Nagyon gyakran szerepelnek farkasok, delfinek, kígyók, sárkányszerű lények, madarak világokat összekötő állatokként.
Állat általi elnyeletés: halál és újjászületés, beavatás.
Együtthálni, szexuális kontaktusba lépni egy állattal: mágikus erőátvétel, beavatás.
Konkrét állatok: ábécérendben, három szinten elemezve „/” jellel elválasztva
Bak: az ős ösztönerő / szexualitás, férfierő / Pán, az állandó szexuális túlfűtöttség természetistensége.
Bárány: szelídség / áldozati bárány, áldozattá válás / Jézus, aki magára vette a világ bűneit.
Béka: ösztönlét, női nemi szerv, termékenység, újjászületés / átváltozás (mesék) képessége. A mesékben kútban, a világfa (lásd fa) tövénél él. / a keresztény hitben a varangy az ördög megtestesítője, a bűnök világához tartozik.
Bika: az ős ösztönerő, szívósság, kitartás. Szent Ápisz a termékenység, bőség, megújulás, gyógyulás, jóslás jelképe.
Bika legyőzése: az álmodó úrrá lesz primitív szexuális, ill. agresszív ösztönein – az emberi szellem győzedelmeskedik az ember állati részein.
Cápa: a tudat által kontroll alatt egyáltalán nem tartható ösztönök világát jelképezi, melyeknek az álmodó teljességgel kiszolgáltatottnak érzi magát. Veszély. Agresszió. Érzelemmentesség. Embertelen ösztönök. Pusztítás. Az emberi szellem elnyeletésének veszélye.
Delfin (bálna): a végtelen vizek (más világok, tudatalatti, őskezdetek, isteni szellemvilágok) lakója, de tüdővel lélegző, igen intelligens és szociábilis lény.
A delfinekről az az elgondolás él, hogy az evolúció során valaha kijöttek a szárazföldre, de aztán szép lassan visszamenekültek a tengerek tiszta, óvó mélyeibe, gondolván, hogy jobb lesz ott nekik. Talán a delfinek maguk is emlékeznek egykori szárazföldi múltjukra, mert szeretik követni a hajókat, és a hit szerint igen kedvelik az emberi társaságot, olykor vízbeesetteket is szárazföldre segítenek.
A matrózok is megvetették azt a társukat, aki delfint ölt. A szigonyra felhúzott vagy arra feltekeredő, azon vergődő delfin pedig a kereszthalált haló Jézust idézi. A végtelen örök tenger szabad utazója az anyagvilág horgára akadva szenved, de benne van a feltámadás, újjászületés ereje.
A delfin a másik világ jóakaratú küldötte, aki szenved az anyagi világban, és visszavágyik az öröklét világába, a formák előtti létbe, a másvilágra, és utat mutat oda. Ezt az elgondolást erősíti az asztrológia tudása, mely szerint a delfin jupiteri, főisteni állat.
Denevér: az éjszaka, az őrület támadása, az életenergia elvesztése, szellemi zavarodottság. Esetleg különleges érzékelő képességek.
Dinoszauruszok: ösztönlét / ősi (anyaméhbeli, csecsemőkori) traumák visszatarthatják az álmodót a fejlődésben / a szellem nélküli lét.
Disznó: alantas ösztönök, szerencsés dagonyázás a földi javakban / emberi lustaság, csak az érzéki élvezeteknek élés / szellem nélküli lét.
Egér: pénisz jelkép. Esetleg szegénység. Leromlott testi állapotok. Kisszerűség.
Elefánt: megfontolt erő, nyugalom, türelem / lélekerő, stabilitás / Ganésa elefántisten: az élet derűs élvezete, harmónia, jólét, derű. Bölcsesség. A rendíthetetlen Igazság jelképe.
Élősködők (bolha, tetű, kullancs): van valaki az álmodó környezetében, aki a vérét szívja, azaz az energiáját fogyasztja, vagy ő maga teszi ezt mással / a saját rossz gondolatai, önmaga iránt táplált negatív érzelmei teszik ugyanezt az álmodóval / vámpírok, energiarabló lények, akik más energiáiból élnek.
Farkas, farkasfalka: az álmodó úgy gondolja, hogy más emberek fenyegetik testi-lelki integritását, üldözik / saját agresszív késztetései támadják őt, másokat / az állattestvér (lásd fentebb).
Féreg (kukac, hernyó, pióca): lehet – félelmet jelző – pénisz jelkép is / testi-lelki baj jele, erőtlenség, energiahiány, kár, vámpirizáló befolyások (főképp pióca) az álmodó életében / az élet titkos ellensége, a halál, valami bomlásnak indult az álmodó életében, de ebből, mint trágyázott talajból, új élet születik: változás jön.
Féreg (földigiliszta): jelentése hasonló is lehet a fent leírtakhoz, azzal a különbséggel, hogy a földigiliszta esetében a hasznosabb, gyümölcsözőbb oldala kerül előtérbe a jelképnek.
Gyík: fürgeség / a lélek regenerálódási képessége / a napon sütkérező, a léttel harmóniában élő bölcs.
Hal: az álmodó gazdag érzelemvilágú, érzékiségű / az álmodónak kapcsolata van a belső végtelenséggel, a kollektív tudattalannal (lásd Az álomelemzés szemléletmódja, alapfogalmak) / spirituális gazdagság, Jézus titkos jelképe a kora keresztényeknél.
Háziállatok: lásd fentebb, háziasítás.
Hiénák, rágcsálók, élősködők, denevérek, kukacok, legyek: rossz testi-lelki állapotszintek mutatói / az álmodó önsorsrontó hajlama / a világban levő negatív erők.
Hiéna: élősködő hajlam, alattomosság.
Hüllők: a tudat által kontroll alatt nem tartható ösztönök világát jelképezik, melyeknek az álmodó teljességgel kiszolgáltatottnak érzi magát. Veszély. Agresszió. Érzelemmentesség. Embertelen ösztönök. Pusztítás. Az emberi szellem elnyeletésének veszélye.
Juh: nyájösztön, passzivitás, jámborság / a természet, az ösztönök soksága / a vezetettség vágya a spiritualizmus területén.
Kaméleon: alakváltoztató képesség, a körülményekhez való alkalmazkodás, rejtőzés, az álmodó lénye remekül alkalmazkodik a körülményekhez, de vajon nem veszett-e el lénye lényege a sok idomulásban / a lét sokszínűsége, a formákba rejtőző isten.
Kanca: nőiség, anyaság / állhatatosan követő, kitartó / a női erő jelképe a Ji Kingben.
Kecske: szexuális erő, agresszivitás / életerő, kreativitás / ördög.
Kenguru: anyaság, rugalmasság, erő.
Kentaur: az ember, mint állat és ember / ösztönök és szellemiség keveredése / gyógyfüvek ismerete, gyógyítás.
Kígyó: az éjszaka, a sötét erők állata. Pénisz jelkép, az ösztönök világa tartozik hozzá. Alattomos támadás. / fogának mérgéből gyógyszer készül, tehát a megújulás, gyógyulás, életerő, az életenergia jelképe is. A csábítás, veszély, méreg, halál is a képzetköréhez tartozik. / spirituális energiák, az örök fiatalság, megújhodás jelképe. A medencefenékről a gerincoszlop mentén a fejcsakráig felkúszó Kundalini istennő, az önmaga farkát szájában tartó teljesség jelképe: az Uroborosz – a kezdet és a vég örök egymásba hatolását, feloldódását, újjászületését, az egységlétet szimbolizálja. A nagy Kísértő a Bibliában. Aszklépiosz botján felkúszó kígyó az életenergia rendben tartásának, a gyógyulás lehetőségének a szimbóluma. A keresztre emelt kígyó: Jézus.
Kígyóktól félni: félni a saját (szexuális) erőtől, csábító képességtől / a megújulástól, változástól / saját spirituális erőtől, a lét hatalmas erejétől. Lásd még Az álomfejtés gyakorlata című részt.
Krokodil: lásd fentebb: hüllők.
Kutya: hűséges társ. A feltétel nélküli szeretet. Védelemigény. / ha az álmodó életének valamely meghatározott szakaszában volt jelen, akkor arra az időszakra hívja fel a figyelmet, mindez a jelennel valahogyan összefüggésben van. / az Alvilág őre. Egyiptomban Anubisz. Az ókori görögöknél KerbErósz. Kapuőrként a világok közötti átlépés felügyelője. Istennők kísérői. Kutya, fekete: a sötét oldal betüremkedése a nappal világába (kivéve, ha az álmodó kedves kutyája fekete) / betegség, baj / az ördög.
Ló: nemes energia. / kocsiba fogva jelzi, hogy az álmodó hasznos dolgokkal, mindennapi munkával szolgálja az embertársait. Ugyanezt az energiát napjainkban az autó minősége, milyensége is jelképezheti (hány lóerős?). / a szárnyaló paripa a gondolkodás jelképe. A magyarok táltos vagy tátos lova, a csillagrúgó mén az erős szellemi energia birtoklását, uralását jelképezi. Ehhez kapcsolható az, hogy a ló nagyon gyakran magának a napnak a szimbóluma, például a keltáknál. A görögöknél lovak húzzák fel az égre a ragyogó napot. Az ősmagyaroknál ismert a fehér ló feláldozásának a rítusa, jelképezi a testi én feláldozását a magasabb szellemibb állapotok eléréséért. Az ógörögök kentaurja: bölcsesség, hit, gyógyítás, tanulmányok, jog. A patkó: a néphit szerint szerencsejelkép.
Ló, megzavarodottan rohangáló: az ember ösztönei sokk vagy folyamatos stresszhatás következtében megzavarodtak, elvesztette a kapcsolatot lénye tápláló, belső erejével.
Macska: nőiség világa / annak bújós, önelégült, harcias aspektusai. Öntörvényűség. Talpraesettség. Az anyaság sajátos módon való megélése. / macskaistennők: titokzatosság, éjszaka, sok életenergia, boszorkányság, ördögi erők. Egyiptom macskafejű istennői: Básztet és Szahmet – a termékenység, szexualitás, háború jelképei. A fekete macska – a néphit szerint – baljós előjel, főképp, ha keresztezi utunkat.
Madarak: >MADARAK
Majom: játékosság, infantilizmus, bohókásság, kíváncsiság / az álmodó nem akar felnőni, lénye játékosan gyermeki / bölcsesség. Thot egyiptomi isten: az írás istene is. Gyermekség és bölcsesség egymáshoz közeli fogalmak.
Medve: a szülők hatalmas, félelemkeltő és/vagy biztonságot nyújtó ereje. Az apát és anyát egyaránt jelképezheti. / belső erő / a Nagy Ember, mint ős.
Nyúl: termékenység, szaporaság, bujaság, nemiség. / megújulás, gyávaság. / a termékenység istene.
Oroszlán: a méltóság energiája, a ragyogó belső én, fény, életerő, életszeretet, énközpontúság, hatalom, harag, gőg, zsarnokság, erőszak, mohóság, bujaság / Nagy ÉN, ragyogó Arany, Nap, Tűz, lásd ott, napkirály, napisten. Szahmet, a háború egyiptomi istennője. A Dharma, az egyetemes törvény védelmezője. A buddhizmusban Buddha jelképe. A keresztény Szent Márk állatjelképe a szárnyas oroszlán. A mesékben gyakran félelmetes kapuőrző. A zodiákusban a július-augusztus hónaphoz rendelt. Lásd még: Nyár. A szervezetben a szív és a gerinc tartozik hozzá, lelki megfelelői a bátorság, gerincesség, egyenesség.
A Tarot XI. lapján (az Erő) egy fiatal hölgyalak látható, amint kezeivel bezárja egy oroszlán száját, jelképezve így a szellem erejének hatalmát az ösztönök felett.
Patkány: szinte mindig betegségjelölő. Valaki káros az álmodóra nézvést. Kivéve azon eseteket, ha valaki patkányokkal dolgozó ember – állatidomár, kutatóorvos –, esetleg patkány a kedvenc háziállata. / az Alvilág lakója.
Pók: fejlődésben visszatartó anya, nő; az önző módon behálózó, csábító: néhány nőstény pók a párzás után felfalja a hímet, vesd össze a jól behálózta kifejezéssel. / miféle élethálókat szövünk / a megszőtt világmindenség, a sors, a megtartó tér-idő rendszer, a csillagháló (horoszkóp), a pókháló, mint mandala. Lásd Mértani formák, mandala.
Polip: mélyből felbukkanó hatalmas ösztönenergia, a személyiség ijesztő mélyfaktori eleme, nehéz, esetleg lehetetlen is a tudat ellenőrzése alá vonni. / valaki túl szorosan fogja lelkileg az álmodót, vagy éppen ő nem akar elengedni valakit. A tudat, a józan ész elvesztése, vagy ettől való félelem / az őskáosz emberi értelmet, szellemet semmibe vevő lehúzó ereje.
Rák: érzelmek, intuíciók, család, anyaság, sérülékenység, védelem szükségessége. Lásd még: Ruházat, Páncél.
Róka: ravaszság, éles ész / valaki, vagy az álmodó maga, ilyen jellemű.
Rovarok: zavaró, idegesítő, feszültségkeltő érzelmek, ezzel ellentétben bizonyos rovarok a mesékben az állati ösztönök használatára szólítják fel a hőst, így nyújtanak segítséget.
Sárkány: a hímnős egység, az őskezdetek jelképe / fenyegető női elem, az elnyeléssel fenyegető káosz / a Ji King égen szárnyaló sárkánya a teremtő ereje, hímnős formáció.
Skorpió: halál-állat, mérgező fullánkját vagy másba, vagy önmagába vágja. Utóbbi esetben elmérgeződés, mérgező, ártó gondolatok, depresszió.
Sün: a belső érzékenység agresszív védelme, ami viszont a jóakaratú közeledéseket is távol tartja.
Szalamandra: regenerálódás képessége / az érzelmi-akarati folyamatok / az alkímiában és a mágiában a tűz alapelem szelleme, épp ezért ő maga tűz által el nem pusztítható. A belső szellemi hő jelképe. A tűz uralása, tűzön járás. A sámánok nyelvükre, kezükbe izzó tárgyakat tesznek a sérülés legcsekélyebb jele nélkül, mutatván ezzel, hogy meghaladták a földi szinteket.
Szamár: egyszerűség, butaság, „csacsiság”, bolondság, (szamárfüles bohócsapkák), a görögöknél bujaság, földi vágyak jelképe, az ókori Egyiptomban ördögi lény / az álmodó terheket cipel / misztériumhordozó: a Megváltó szamárháton érkezik meg Jeruzsálembe.
Szarvas: nemes energia / előkelő intelligencia / csodaszarvas, az Ég fia. Szent állat, a személyiség erős szellemi közepének jelképe. Lásd a magyarok csodaszarvas mondáját és József Attila: A csodaszarvas című versét.
Szörny: hatalmas ösztönenergia, a személyiség ijesztő mélyfaktori eleme, nehéz, esetleg lehetetlen is a tudat ellenőrzése alá vonni / az álmodó lelke nyitott a mélytartományok felé / az őskáosz emberi értelmet, szellemet semmibe vevő, lehúzó ereje.
Tehén: az anyaság / szerénység, odaadás, alkalmazkodóképesség, az állat állapotától függ, hogy mit mond az álmodóval kapcsolatban a kép / India szent állata, a Nagy Anya, az egyiptomi Ízisz. A Ji King szimbolikája szerint a befogadó, a föld, ami negatív, női elemként valóra váltja a teremtői szellemi energiákban rejlő tervezeteket (>Várandósság>Anya).
Tigris: jelentései jórészt megegyeznek az oroszlánéval (lásd ott), azzal a kiegészítéssel, hogy a tigris, a párduchoz hasonlóan a kéjvágy megjelenítője is lehet.
Unikornis (Egyszarvú): szellemi szintű lény: lelki-erkölcsi tisztaság, szellemi nemesség jelképe / újjászületés, Jézus.

ÁLLATÖV
>ZODIÁKUS

A halálról a nők tehetnek?

Ez az írás Kassai Etelkáé az origóról, benne én mint szakértő

A halálról a nők tehetnek?

Bármennyit is változott a világ az elmúlt száz évben, a patriarchális beidegződések még mindig erősek.  Ám a letűnt kultúrákban ennél sokkal erőteljesebben kellett felelősséget vállalniuk a nőknek a világban történt eseményekért, olyannyira, hogy nem volt olyan szeglete a Földnek,  ahol a minden emberért biztosan eljövő halálért ne őket okolták volna.

Kezdhetnénk azonnal Ádám és Éva történetével, ahol a kígyóval való bűnös barátkozás meg a csalárd módon leszakított gyümölcs  következtében kellett megbarátkozniuk a halál gondolatával, az addig halhatatlan emberpárnak. A bűnös, még ha csak a sugalmazás szintjén is, persze a nő volt. Az ősanya, akinek bűnét minden nő örökölte.

Ám nem csak a keresztény kultúrkörben érhető tetten a nő halálos felelőssége:

A polinéz mitológia szerint az emberek ezer és ezer évig éltek, mi több birtokukban volt a halhatatlanság ereje, s ha már nagyon vágytak a megújulásra, csak levetették régi bőrüket. Ám egy nap határtalan kíváncsiságtól hajtva egy nő (ki más) magára öltötte régen levetett bőrét, s ezzel megállíthatatlanná vált a halál.

Afrikában is a nő tehet a halál érkezéséért, és ismét a régi nóta: a férfiak megpillantották a nőt, amint félig kibújt a bőréből (kis erotika is fűszerezte persze a történetet), s a mezítelennél is pőrébb nő látványa olyan sokkoló volt, hogy azonnal szörnyethaltak a férfiak. Szóval a „vetkőző nő” hozta a halált Afrikába.

Dél-Amerikában, az Orinocó völgyében a mai napig is élő a legenda, mely szerint Isten örök életet ígért az embereknek, csupán annyit kért tőlük, hogy időről-időre cseréljék le régi bőrüket. Ám egy öregasszony kinevette Istent az ígéret miatt, s ezen annyira felháborodott az Úr, hogy visszavonta ígéretét, és az emberekre szabadította a halált.

Még érdekesebb az ausztrál bennszülöttek, pontosabban az új-dél-walesi ausztrál bennszülöttek legendája. Ebben Isten gyönyörű, termékeny fát ajándékozott az embereknek, ám arra kérte őket, ne menjenek a fa közelébe, szépségét messziről csodálják csupán, mert törzse odvában gyilkos vadméhek lakoznak. A férfiak persze szót is fogadtak volna…. Ha a nők nem olyan kíváncsiak és édesszájúak. Ám nem tudtak ellenállni a csábító méz ígéretének, s Istennel és a méhekkel dacolva, közel merészkedtek a csodálatos fához, egyikőjük rácsapott a baltájával, ám abból nem méhek, hanem maga a Halál repült ki.

A Baganda mitológia szerint az első nő csodálatos, égi teremtmény volt, a fényes égboltból ereszkedett alá a férfi örömére, ám hiába a légies megjelenés, mégis ellenszegült Istenének az engedetlen, mihaszna teremtés, így kivívta az Úr haragját, aki ezért büntetésből megengedte fivérének, a Halálnak, hogy az emberek mellé szegődjön, s kedve szerint csaphasson le rájuk.

Az észak-amerikai Algonkin törzsek szerint a „Nagy Nyúl” halhatatlansággal ajándékozta meg az embereket, ám a szépen becsomagolt ajándékot egy kíváncsi nő kibontotta, így a halhatatlanság világgá repült, csupán a halál maradt az emberek mellett.

Tar Ildikó bölcsészt, szimbólumkutatót kérdeztük, mi lehet az oka a nők halálmítoszokban való szerepének.

A szakértő szerint a teremtett világ poláris jellege az élet-halál kérdésében is megjelenik. A tömegek számára egyszerűsített, populáris világképben a teremtő, alkotó szellemi princípiumot férfias jellegűnek (lásd szakállas Atyaúristen, Jézus Krisztus is férfialakú, villámdobáló Zeusz, a Ji King első jelében a hat egyenes phallikus jellegű, erőteljes vonal…), a befogadó princípiumot, ami alakot ad a puszta szellemi gondolatnak, nőnek érzékeltetik –valószínűleg a megfigyelt biológiai,fiziológiai analógiák alapján.

Ezt az anya-anyag / mater-matéria magyar, illetve latin szópárok alaki hasonlósága is jelzi.

Innen már csak egy lépés volt a további egyszerűsítés:

A szellemi út a férfiaké, övék a gondolat, ami felette áll a múlandó anyagnak.

Az anyagi világ kapuja pedig maga a nő, hiszen rajta át –mint alagúton, kapun – érkezünk, és rajta át távozunk (anyaföldbe temettetünk). A nők, akik testükben kilenc hónapig nevelgetik a magzatot, majd megszülik és táplálják, e földre teremnek, teremtenek. Gyönyörködnek teremtéseikben, érzelmileg összeszövődnek velük. A görög mitológia Gaia istenasszonya maga a Föld. Déméter a termékeny anyaföld, ajándékai a virágzó rét, a búza, a gyümölcsöktől roskadozó fák. Az asszonyok a halál tudatában, mintegy annak ellenére szülnek.

Aki nem született meg, annak nem is kell meghalnia. Az ideák gyönyörű, halhatatlan szellemi világában él örökké.

Aki anyába kerül, és az anyaméhben az ő eredetileg elvont, szellemi ideája formába, anyagba kerül, annak menthetetlenül szembe kell néznie az anya(g)világ kérlelhetetlen törvényeivel: a testi-lelki fájdalmakkal, az öregedéssel, a test pusztulásának látványával és a halállal.

Majdnem minden szellemi út ki akarja emelni a gyakorlót a test világából, azaz mérsékli a fajfenntartási-szaporodási ösztönöket. Kevesebb étel, felhalmozott anyagiak kerülése, illetve szétosztása, és kiiktatott szexuális élet – ez a nagy elvárás, azért, hogy az energiák elforduljanak a test, az anya, az anyag világától a szellemi világ felé.

Buddha tanítása szerint az anya(g)világ pusztán csak illúzió, melyben a test és lélek vágyai tartják fogva az egyént, és a nagy megszabadulás a vágyakról való lemondás.

A mai napig erőteljesen férfijogú társadalmakban élünk, ahol a férfiak a keretek, szerepek, törvények megalkotói, kijelölői. A szellemi, alkotó utakat évezredeken át maguknak tartották fenn. A női elv pedig leértékelődött. Hogy ez hová vezetett, ezt jelzi a Föld mérhetetlen kiuzsorázása, elszennyezése, tiszteletlen kezelése.

Ugyanez a helyzet a szexualitás területén is az eszeveszett vágyakért, tehát azért, hogy férfi nem képes uralkodni az ösztönein, nyilvánvalóan a testét csábítóan viselő nő tehet, akinek többek között egyik legfőbb bűne, hogy nem engedi, hogy a férfi a tiszta szellemi síkokon tartózkodjon, mert újra meg újra lerántja a férfit (a puszta létezésével) a múlandó anyag világába.

Innen már csak egy lépés volt a további egyszerűsítés: a bűnös nőt, aki nem engedi szegény férfit a szép, tiszta szellemi utakon háborítatlanul haladni, vagy biztosnak lenni abban, hogy valóban az ő gyermekét hordja a szíve alatt, meg kell büntetni, el kell tűntetni: és gyúltak a máglyák, megjelentek az élve eltemetések, halálra kövezések.

Amivel egészségesebb lenne szembe nézni:

A férfi és a nő ugyanúgy anyába, anyagba került. De mindkettő keresi a maga boldogulását itt a földön és az univerzális létezésben.