Gondolatok -csak úgy A tengernek ne kiabálj

A tengernek ne kiabálj.

Csak hullámzik végtelenül. Csak ott van. De nem neked. Bár hiheted. Magának van ott. Önmagának tág-gyönyörű. Látod, a hullám nem azért jön, hogy a lábadat nyaldossa, csak épp odatetted a lábad az útjába. De azért hiheted.

Belesúghatod a titkaid a végtelenjébe, elbírja, elnyeli, semmivé teszi, nem árulja el, mert nincs is mit, látod, elenyészett.

A végtelennel ne pörölj, ne hidd, hogy a lábaid elé tesz valamit, csak azért mert te belekiáltottál a semmibe.

A tengernek ne kiabálj, nem válaszol vissza.