Tengeróceán-versem

hullám
itt előttem
épp így
épp most
épp nekem
aztán vissza
nézem
a lábam
a homokban
a hullám újra
épp az
vagy nem
vagy nekem
tenger
szerelem
>
Balra néztél,
felhúztad a vállad
nem voltam ott
sóhajtott
egy bálna
a távolban
felrebbent
egy madárraj
nem voltam ott
felhúztad a vállad
és balra néztél
>
Megmutattad
a melled
a tengernek
felkínálkoztál
halkan
nyögött
a vén sóvár
és fröcskölt
és hánykódott
és búgott
és morajlott
és bebújt
réseidbe
igen
igen
igen
végtelenné
tágultál
>
csillámló homok
apró mélyedések
zúgó tengeridő
sután botladozom
arcod gödreiben
>
nem kéne ez az
igen
nem kéne
meglettem volna
nélküle
egy madár szólt
igen
azt mondta
remegve nézek
a habzó homokra
>
a kagylók
a kövek
a félrebillentett fejű
madarak
többet tudnak
a világ titkáról
mint te
minek vagy
minek
>
vagy
>
felszisszensz
nevetsz
lenyalod

piros
véred

az egyetlen
forró
kérdés
a vakító
fehér
semmiben
>
>
volt néhány rezzenés
egy jégdarab hasadt
dimenziók csúsztak
kiloccsant a tenger
nagyon akartalak
>
meg kéne öljelek
valahogy
>
>
nézem a tengert
a szemeiddel
elpirulsz
isten szeme
mindent lát
>
>
nem tudom,
vagy- e valóban
nem tudom
ha vagy
minek vagy
nem akarom
nézem istent
ha van
micsoda
hatalom
>
a vékony határvonal
lét és nem-lét között
ami vonz
és
játékainkért
ontunk
valódi vért
>
bárcsak meggyűlölnél
valahogy
én is gyűlölhetnélek
végre
rajongva
boldogan
és szabadon
>
most majd megtudod,
hogy gyűlöllek
most majd megtudod
kezem játszik fénylő hajadon
most majd megtudod,
hogy gyűlöllek
most majd megtudod
szemem siklik nevető arcodon
most majd megtudod,
hogy gyűlöllek
most majd megtudod>
szívem perdül minden szavadon
most majd megtudod,
hogy gyűlöllek>
most majd megtudod
>
>
Nem tudom>
Hol vagy bennem
Nem tudom
Kivennélek
Mint rossz fogat
Fájó vakbelet
Mérges epét
Vesekövet.
De nem tudom>
Hol vagy bennem
Nem tudom
szenvedek
akarom
>
de így csak
van ez a nagy
nem is tudom, mi,
bennem
ez a mi
ez a valami
ami egyre nő
ez a vágy
ami nem is az
hanem bizonyosság
gondolattekergés
feléd
érted
pedig
magamat szeretem
benned
tudom

sután
ügyetlenül
és bután
rejtett
lélektitkaim
tárod elém
szemtelenül
szemérmetlenül
kacagva
szóródsz széjjel
vízgyöngyeső
harmat-tűz
benned
isten
mint villám
csapkod
szerteszét
kagylók
és csigák
sodródnak elém
a tenger
üzen
velük
rólad nekem
a habok érintettek
én
nem
>
Elárullak
néhány szóért
>
szöveggé szőtt
arcodat
Júdáscsók
égeti szét
>
szócsókjaimmal
íme
magamat is

elárulom

Vízből, ködből, párából
léptél elő
Megérintettelek
Vízzé, köddé, párává
váltál
Mit akarhattak
az istenek