Álomklub

Cseh Tamás valamit tudott

Figyeld, csak figyeld. A szája apró rándulásait, ahogy picit felfelé emeli az ajkát. És figyeld az álmát. Ez azt mutatja meg, ahogy Cseh Tamásból, Cseh Tamássá vált. Ez egy önszülés. És mindez milyen laza, könnyed dallamba csomagolva, szinte kamaszos bájjal. Mintha csak annyi lenne az egész folyamat, az a pici rándulás ott a szájánál. Igen, ez már csak ennyi, amikor valaki felfogta, amikor érzi, amikor tudja, amikor a titok tudójává válik. Amikor tudja, hogy minden, ami nagyon fontos, nagyon lényegtelen, és minden, ami lényegtelen, mégis nagyon fontos.

Persze mindig ott van egy háttéralakként Bereményi. Egészen mögötte, alig láthatóan. Ez az ő önszülése igazából, ha övé ez a szöveg,ez az álom. Milyen furcsa ez, hogy egy ember egy másik ember száján át, annak segítségével születik meg.  Ők így szülték egymást, őket így szülte meg egy(néhány) álom.

Ez olyan igazi tankönyvbe illő álom.

Az igazi tehetség születése.

Mert mi a csudát tehetsz mást, mint odaadod önmaga(o)d a világnak?! Hogy ami odabenn van elrejtve, azt kihúzod, kifordítod, láthatóvá teszed. Persze, így meztelen is az ember, azonnal sebezhető, de amúgy meg benn marad a védettségben, és soha nem válik láthatóvá.

Mennyire mered magad odaadni a világnak? És mi is ez a magad? Ott valahol mélyen,  persona-burkok nélkül? Ott vajon ki vagy?

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé.

Ez a weboldal az Akismet szolgáltatását használja a spam kiszűrésére. Tudjunk meg többet arról, hogyan dolgozzák fel a hozzászólásunk adatait..