Palya Bea itt elmondja, hogy megálmodta Cseh Tamás halálát előre




Milyen szép, milyen pontos ez az álom – kemény falas szomorúságában is. Még Tamás természeti lénysége (havasi pásztor -az az indiánosdi dolog) is benne van. Meg hogy még a halál is verssorokban, dalban jön – stílusosan, ahogy kettejükhöz illik, vagy munkaártalomként?.

Bea, öntudatlan-spontán egy balladával jelzi Tamásnak, hogy itt a férfi halála ideje.  Elénekli, hogy meg fog halni. Hogy elvégeztetett. Az ige múlt idős, az ember a sírból üzen: “Megházasodtam”.

Nem is voltak pedig kapcsolatban ez a nő és ez a férfi a hétköznapokban. Van talán valamiféle énekmondó világlélek, amin át, amiben ők mégis egy. Az álomlélek és a távozóban levő lélek az álom nagy tranzitcsarnokában összefut. Randi van. Művésztalálka. Munka. Sorokat kéne írni. Alkotni. Nem akármilyet. Életbe visszahozót, életre dalolót.

Orpheusz is eszembe jut, a dalnok, aki szép dalaiért cserébe ígéretet kapott halott kedvese visszahozására az életbe. De valamire a dal sem elég erős. Euridiké visszamegy halottnak. Ilyen ismétlődés ez?

Ebből az egy álomrészletből az is látszik, hogy Bea a dal erejével sok mindent rakott életbe. Számára a jó szöveg, a dal maga az élet.  Hisz a szöveg, a dal varázserejében. De beleütközik valamiféle nálánál nagyobb erőbe. Nem  jön az élet-sor.

És a dal ott van a kezdetnél, a kiteljesedésnél,  a végnél. Bölcsődal, szerelmes dalok, siratóénekek.

És az, hogy ki előtt jelenik meg a távozó ember lelke, az fontos? Miért pont Bea álmodik vele?  Lehet ennek jelentősége?

És ahogy Bea oda akar írni valami életet, élet-sort még a vers végére, ahogy József Attilával íratta oda az analitikusa

ez után az eredeti  zárás után: ” így hát a töltött fegyvert szorítsd üres szívedhez”

ezt: “vagy vess el minden elvet, és remélj hű szerelmet, hisz mint a kutya hinnél abban, aki bízna benned…”

Ezek a kényszersorok a sorssal szemben sehogyan se látszanak életbe sikerülni. Bea meg akarja menteni Tamást. Ha sikerülne odaírni azt a sort, ha sikerülne…áthelyezni

Ezen a soron múlna? Miért a legegyszerűbb dolgok véresen lehetetlenek?

A tranzitból két irányba távoznak.

Szép arcát gyengéd nap csókolja,
Hozzáhajol az erdő lombja.
Szél szelíd szava búcsúztatja,
Felkészíti az útra,

Ahonnan senki soha
Nem küld jelet, nem tér vissza.
Hiába várom,
Tudom, örök a hosszú álom.

Ossian

MINDEN VÉLEMÉNY SZÁMÍT!

Email cím (nem tesszük közzé) A kötelezően kitöltendő mezőket * karakterrel jelöljük

A következő HTML tag-ek és tulajdonságok használata engedélyezett: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <strike> <strong>