Na és persze Chagall

Chagall álmai

Ő is csak álmodozott. Nem is beszélve Shakespeare-ről.  Szentivánéji álom.

Oly szövetből
Vagyunk, mint álmaink, s kis életünk
Álomba van kerítve.
William Shakespeare

Ki az, aki nem álmodik?

Ki az, aki nem álmodozik olykor-olykor?

A látható világ a láthatatlanban születik.

Micsoda álmodó ez a Chagall!  Csodaálmodó.

Chagall-álom

Chagall - álom

És még az álmon túl is van világ:

Több dolgok vannak földön és egen,
Horatio, mintsem bölcselmetek
Álmodni képes.
William Shakespeare

Bár Tolsztoj szerint sok marhaságot összehordott ez a Shakespeare William.

Ez alábbi meg Cseh Tamásék véleménye a ravasz Shakespeare-ről:

Cseh Tamás dala Shakespeare-ről

Te még mindig álmodozol, lányom?!

gyermekálom
gyermekálom
Fotó: REUTERS/Ajay Verma

Mondom anyukámnak pár hete:

- A napokban megjelenik a nagy Nők Lapjához csatolva egy külön kis füzet, amit én írtam az álmokról. Körülbelül harminc oldal szépen megírva, fizetést is kapok érte, ahogy rendes emberhez illik.

Pár másodperces csend a vonal túlsó végén, majd anyukám – kissé ironikusan:

- Te még mindig álmodozol, lányom?!

Palya Bea itt elmondja, hogy megálmodta Cseh Tamás halálát előre




Milyen szép, milyen pontos ez az álom – kemény falas szomorúságában is. Még Tamás természeti lénysége (havasi pásztor -az az indiánosdi dolog) is benne van. Meg hogy még a halál is verssorokban, dalban jön – stílusosan, ahogy kettejükhöz illik, vagy munkaártalomként?.

Bea, öntudatlan-spontán egy balladával jelzi Tamásnak, hogy itt a férfi halála ideje.  Elénekli, hogy meg fog halni. Hogy elvégeztetett. Az ige múlt idős, az ember a sírból üzen: “Megházasodtam”.

Nem is voltak pedig kapcsolatban ez a nő és ez a férfi a hétköznapokban. Van talán valamiféle énekmondó világlélek, amin át, amiben ők mégis egy. Az álomlélek és a távozóban levő lélek az álom nagy tranzitcsarnokában összefut. Randi van. Művésztalálka. Munka. Sorokat kéne írni. Alkotni. Nem akármilyet. Életbe visszahozót, életre dalolót.

Orpheusz is eszembe jut, a dalnok, aki szép dalaiért cserébe ígéretet kapott halott kedvese visszahozására az életbe. De valamire a dal sem elég erős. Euridiké visszamegy halottnak. Ilyen ismétlődés ez?

Ebből az egy álomrészletből az is látszik, hogy Bea a dal erejével sok mindent rakott életbe. Számára a jó szöveg, a dal maga az élet.  Hisz a szöveg, a dal varázserejében. De beleütközik valamiféle nálánál nagyobb erőbe. Nem  jön az élet-sor.

És a dal ott van a kezdetnél, a kiteljesedésnél,  a végnél. Bölcsődal, szerelmes dalok, siratóénekek.

És az, hogy ki előtt jelenik meg a távozó ember lelke, az fontos? Miért pont Bea álmodik vele?  Lehet ennek jelentősége?

És ahogy Bea oda akar írni valami életet, élet-sort még a vers végére, ahogy József Attilával íratta oda az analitikusa

ez után az eredeti  zárás után: ” így hát a töltött fegyvert szorítsd üres szívedhez”

ezt: “vagy vess el minden elvet, és remélj hű szerelmet, hisz mint a kutya hinnél abban, aki bízna benned…”

Ezek a kényszersorok a sorssal szemben sehogyan se látszanak életbe sikerülni. Bea meg akarja menteni Tamást. Ha sikerülne odaírni azt a sort, ha sikerülne…áthelyezni

Ezen a soron múlna? Miért a legegyszerűbb dolgok véresen lehetetlenek?

A tranzitból két irányba távoznak.

Szép arcát gyengéd nap csókolja,
Hozzáhajol az erdő lombja.
Szél szelíd szava búcsúztatja,
Felkészíti az útra,

Ahonnan senki soha
Nem küld jelet, nem tér vissza.
Hiába várom,
Tudom, örök a hosszú álom.

Ossian

Cseh Tamás valamit tudott

Figyeld, csak figyeld. A szája apró rándulásait, ahogy picit felfelé emeli az ajkát. És figyeld az álmát. Ez azt mutatja meg, ahogy Cseh Tamásból, Cseh Tamássá vált. Ez egy önszülés. És mindez milyen laza, könnyed dallamba csomagolva, szinte kamaszos bájjal. Mintha csak annyi lenne az egész folyamat, az a pici rándulás ott a szájánál. Igen, ez már csak ennyi, amikor valaki felfogta, amikor érzi, amikor tudja, amikor a titok tudójává válik. Amikor tudja, hogy minden, ami nagyon fontos, nagyon lényegtelen, és minden, ami lényegtelen, mégis nagyon fontos.

Persze mindig ott van egy háttéralakként Bereményi. Egészen mögötte, alig láthatóan. Ez az ő önszülése igazából, ha övé ez a szöveg,ez az álom. Milyen furcsa ez, hogy egy ember egy másik ember száján át, annak segítségével születik meg.  Ők így szülték egymást, őket így szülte meg egy(néhány) álom.

Ez olyan igazi tankönyvbe illő álom.

Az igazi tehetség születése.

Mert mi a csudát tehetsz mást, mint odaadod önmaga(o)d a világnak?! Hogy ami odabenn van elrejtve, azt kihúzod, kifordítod, láthatóvá teszed. Persze, így meztelen is az ember, azonnal sebezhető, de amúgy meg benn marad a védettségben, és soha nem válik láthatóvá.

Mennyire mered magad odaadni a világnak? És mi is ez a magad? Ott valahol mélyen,  persona-burkok nélkül? Ott vajon ki vagy?

Tengeróceán-versem

hullám
itt előttem
épp így
épp most
épp nekem
aztán vissza
nézem
a lábam
a homokban
a hullám újra
épp az
vagy nem
vagy nekem
tenger
szerelem
>
Balra néztél,
felhúztad a vállad
nem voltam ott
sóhajtott
egy bálna
a távolban
felrebbent
egy madárraj
nem voltam ott
felhúztad a vállad
és balra néztél
>
Megmutattad
a melled
a tengernek
felkínálkoztál
halkan
nyögött
a vén sóvár
és fröcskölt
és hánykódott
és búgott
és morajlott
és bebújt
réseidbe
igen
igen
igen
végtelenné
tágultál
>
csillámló homok
apró mélyedések
zúgó tengeridő
sután botladozom
arcod gödreiben
>
nem kéne ez az
igen
nem kéne
meglettem volna
nélküle
egy madár szólt
igen
azt mondta
remegve nézek
a habzó homokra
>
a kagylók
a kövek
a félrebillentett fejű
madarak
többet tudnak
a világ titkáról
mint te
minek vagy
minek
>
vagy
>
felszisszensz
nevetsz
lenyalod

piros
véred

az egyetlen
forró
kérdés
a vakító
fehér
semmiben
>
>
volt néhány rezzenés
egy jégdarab hasadt
dimenziók csúsztak
kiloccsant a tenger
nagyon akartalak
>
meg kéne öljelek
valahogy
>
>
nézem a tengert
a szemeiddel
elpirulsz
isten szeme
mindent lát
>
>
nem tudom,
vagy- e valóban
nem tudom
ha vagy
minek vagy
nem akarom
nézem istent
ha van
micsoda
hatalom
>
a vékony határvonal
lét és nem-lét között
ami vonz
és
játékainkért
ontunk
valódi vért
>
bárcsak meggyűlölnél
valahogy
én is gyűlölhetnélek
végre
rajongva
boldogan
és szabadon
>
most majd megtudod,
hogy gyűlöllek
most majd megtudod
kezem játszik fénylő hajadon
most majd megtudod,
hogy gyűlöllek
most majd megtudod
szemem siklik nevető arcodon
most majd megtudod,
hogy gyűlöllek
most majd megtudod>
szívem perdül minden szavadon
most majd megtudod,
hogy gyűlöllek>
most majd megtudod
>
>
Nem tudom>
Hol vagy bennem
Nem tudom
Kivennélek
Mint rossz fogat
Fájó vakbelet
Mérges epét
Vesekövet.
De nem tudom>
Hol vagy bennem
Nem tudom
szenvedek
akarom
>
de így csak
van ez a nagy
nem is tudom, mi,
bennem
ez a mi
ez a valami
ami egyre nő
ez a vágy
ami nem is az
hanem bizonyosság
gondolattekergés
feléd
érted
pedig
magamat szeretem
benned
tudom

sután
ügyetlenül
és bután
rejtett
lélektitkaim
tárod elém
szemtelenül
szemérmetlenül
kacagva
szóródsz széjjel
vízgyöngyeső
harmat-tűz
benned
isten
mint villám
csapkod
szerteszét
kagylók
és csigák
sodródnak elém
a tenger
üzen
velük
rólad nekem
a habok érintettek
én
nem
>
Elárullak
néhány szóért
>
szöveggé szőtt
arcodat
Júdáscsók
égeti szét
>
szócsókjaimmal
íme
magamat is

elárulom

Vízből, ködből, párából
léptél elő
Megérintettelek
Vízzé, köddé, párává
váltál
Mit akarhattak
az istenek

Gondolatok -csak úgy A tengernek ne kiabálj

A tengernek ne kiabálj.

Csak hullámzik végtelenül. Csak ott van. De nem neked. Bár hiheted. Magának van ott. Önmagának tág-gyönyörű. Látod, a hullám nem azért jön, hogy a lábadat nyaldossa, csak épp odatetted a lábad az útjába. De azért hiheted.

Belesúghatod a titkaid a végtelenjébe, elbírja, elnyeli, semmivé teszi, nem árulja el, mert nincs is mit, látod, elenyészett.

A végtelennel ne pörölj, ne hidd, hogy a lábaid elé tesz valamit, csak azért mert te belekiáltottál a semmibe.

A tengernek ne kiabálj, nem válaszol vissza.

Álomklub – a harmadik találkozás

Hatalmas örömmel tölt el, hogy ennyi kedves embert érdekelnek – rajtam kívül – az álmok, saját életünk mítoszai.
Az álmokban ott van a lélek, tehát a lelkesítés, a motiváció, azaz rávezetnek minket a belső értékeink felismerésére.
Aki beszélget az álmaival, az tudja, hogy rengeteg inspirációhoz juthat általuk. Az álmaink nagyra becsülnek minket, és ha mi is őket, akkor hihetetlen cirkuláció tud keletkezni, ami energiát gerjeszt.

Időpont: 2010. szeptember 3. péntek 17:00

Cseh Tamás Álomfejtés

Cseh Tamás Álomfejtés -e a You Tube-on

http://www.youtube.com/watch?v=Uqv5kPgtJSw