“Néha nem tudom már, hogy miben lehet még hinni, aztán
— Kerekes Anna
rájövök, hogy a művészetben, a szerelemben, a szeretetben, az
alkotásban, a barátságban, a szolidaritásban még lehet. A
humán értékekben.”
Egész életemben izgatott-izgat ez a világ, amibe a születésemmel megérkeztem, és aminek az
örömeit élvezem, szépségein ámulok, de aminek a nehézségeivel, visszásságaival,
lélekfájdalmaival már igen korán szembesülnöm kellett.
Eleinte kizárólag a művészet mutatta meg számomra az emberi élet, az emberi lélek
összetettségét, bonyolultságát. Saját kutatásra épülő első diplomamunkámat viszont már
pszichológiából írtam meg.
Később az vált a legfontosabbá, hogy hogyan lehet segíteni gyakorlatiasan a lelki fájdalmon, a
szenvedésen itt és most, a jelenben és hogyan lehet önismerethez jutni, azért, hogy megfelelő
párt, munkát, hivatást találjunk, teljesebb, harmonikusabb életet élhessünk.
Carl Gustav Jung, svájci pszichiáter, pszichoterapeuta munkássága nyomán ilyen erőnek
találtam az álmokat. Számos folyóiratban publikáltam az álmok önismereti hasznosságáról,
önálló rovataim (pl. Javaslap, Amiről az orvos nem mindig beszél, Nők Lapja) is voltak. A
tapasztalataimat végül két könyvben foglaltam össze: Álmaink tükrében. Álomfejtő-
önismereti kézikönyv és szótár. Urbis Kiadó, Bp., 2007 és Álomfejtő-önismereti kézikönyv és
szótár. Félelmeink és vágyaink álmaink tükrében. Átdolgozott kiadás. Kossuth Kiadó, Bp.,
2017.
Találtam még egy olyan területet, ami segíti az emberek önismeretét, boldogulását: ez az
asztrológia. Hihetetlen erővel vonzott, mert azt éreztem meg benne, amit Carl Gustav Jung is,
hogy az előző ezer években élt elődeink hatalmas tudását hordozza az emberi lélekről, a világ
és személyiség csodálatos összefonottságáról. Ezt is kitanultam, levizsgáztam belőle, és 27
éve foglalkozom vele, képviselve egy önismereti-filozófiai-pszichológiai jellegű irányzatot.
Végül „megérkeztem” a művészetterápia világába, ami közös mederbe terelte mindazt, amit
értéknek, segítőnek vélek a világban: szóbeli művészet, képzőművészet, zene, szimbólumok,
önismeret, gyógyítás, empátiás, elfogadó légkör és célirányos gyakorlatiasság.
Művészetterapeuta lettem.
A lélek mélyén a fájdalom, az elakadás csak valamiféle energiagombolyag, nem kép, nem
szó. Amikor már képbe „lép”, amikor már ábrázolható, akkor közelebb lép a tudat világához,
akkor már lehet kezdeni vele valamit.
Ezt teszi az álom is, a művészetterápia is: képiesít. Az álom spontán módon fejezi ki a lélek
üzeneteit, a művészetterápián gyakorlatiasan, tematikusan közelítünk rá a lélek mélyvilágára,
és relaxált állapotban hozzuk fel onnan a lelkünk képeit, amelyeket utána meg is alkotunk
valamilyen formában: kifestjük, kirajzoljuk, kiagyagozzuk, kimontázsozzuk.. stb. magunkból,
kitéve így a problémát magunk elé, ami egyrészt tehermentesíti így a lelket, másrészt
szavakba tehető, lehet már beszélni róla, és ezáltal egy empatikus, megértő légkörben oldható.
Szimbológiával, önismerettel foglalkozó előadásokat tartok húsz éve folyamatosan
országszerte, a fővárosban is, így a Szintézis Szabadegyetemen, ahol akkreditált
pedagógusképzéseken (is) adtam elő, továbbá egy-agy alkalommal az OPNI-ban, illetve a
MTA-n. Dolgoztam az FPI-ben, a tanári továbbképzési programban. Előadója, tankönyvírója
voltam a Gánti Bence – féle Integrálakadémiának.
Szakértőként szerepeltem a Duna Televízió mitológiai műsorsorozatában, amelyben irodalmi
alkotások szimbólumairól és azok mitológiai hátteréről beszéltem.
A különböző szimbólumrendszerek (Ji King, Tarot, asztrológia, mítoszok, vallások, alkímia,
hermetikus tudások), az álomvilág, a tudományok és a mindennapi élet közötti átjárhatóságot
keresem, mindezt az önismeretbe forgatva, hogy az elmélet mindennapi segítséget nyújtó
gyakorlattá tudjon válni.
A művészetet „gyakorlom” is: számos folyóiratban (pl. Kortárs, Napút, Szintézis) jelentek
meg verseim, novelláim, drámám. 1996-ban jelent meg az önálló verseskötetem:
Lepkeszárnyak keresztjeid címmel az Alterra Kiadó gondozásában. Két drámapályázaton
indultam, mindkettőt megnyertem.
Házasságban élek, férjemet negyven éve ismerem, három lánygyermeket neveltünk fel.
Szeretek jó filmeket nézni, beszélgetni, barátkozni, kirándulni, utazni, gondolkodni, álmokkal,
asztrológiával, művészetekkel foglalkozni. A magam kis „magánbirodalmát” – férjem,
gyerekek, barátok, kliensek, háziállatkák és magam – igyekszem rendben tartani.
Az egész magánéletem ugyanarról szól, amiről az úgynevezett hivatáséletem: hogyan lehet
segíteni magamnak, másoknak abban, hogy egy kicsit könnyedebben, önmagunkkal, a
világgal kicsit harmonikusabban, értőbben, teherlerakósabban, értelmet lelve,
autentikusabban, virágzóbban élhessünk.