Be kellett lássam, hogy érdekel ez a nő. Ez A NŐ. Ez a Marilyn Monroe. Arthur Miller révén jutottam el hozzá, aki egy portréfilmben vallott a csupa nagybetűs nővel való házasságáról. Engem az író érdekelt, az írót meg Marilyn érdekelte, így engem elkezdett érdekelni, hogy mi érdekelhette Millert.
Aztán már önmagáért kezdett érdekelni, és egyre jobban. Elolvastam „minden” elolvashatót, megnézhettem „minden” megnézhetőt róla. Nem minden magyarázható meg ésszel, ez a kutatómunkám se. A titkok vonzanak, ez tény. És a felszín mögött meghúzódó dolgok.
A felszínen ott ez a csillogó, mindig mosolygó díva, az amerikai popkultúra ikonikus alakja, egy filmlegenda, a XX. század legtöbbet fényképezett személyisége, a kulisszák mögött pedig „a világ legszomorúbb nője” (ahogy Arthur Miller megállapította), aki pszichiáterekhez jár, rögtön párhuzamosan legalább kettőhöz, manipulálja őket, hogy dupla adag nyugtató ésatöbbi gyógyszerekhez jusson, amiket aztán össze-vissza, mértéktelenül és pezsgővel vesz be. Egyre erősebben éreztem feloldhatatlan magányát, önmagába zárt, végzet felé robogó sorsát, végtelen és kielégíthetetlen szeretetvágyát. Hogy miközben kifelé félig lehunyt szemekkel mosolyog és gyönyörű, odabent, a gerince mentén megállíthatatlanul csorognak a könnyei. Láttam a híres legutolsó tengerparti felvételeket, és láttam kiterítve a boncasztalon (úgy ám, nem gondolnánk, de fenn van a neten a kép), ahol valóban össze lehetett volna téveszteni bármely más, átlagos kinézetű nővel. Mégis rosszul esett, hogy a boncmester kiadta őt, amikor elmondta, hogy ő maga sem akarta elhinni, hogy a nagy dívát fektették le elé a fémtálcára, mert ő bizony csak egy olyan nőt látott, aki már elindult a testi leromlás útján az időben, megereszkedett itt-ott, a haja jelentősen le volt nőve, a lábszőre is, és erősen ráfért volna egy alapos manikűr.
És hogy a ravatalon parókában feküdt, a melltartóját is ki kellett tömni, hogy hozzák a publikum által elvárt csúcsformáját. Szegény Marilyn, miért kellett ezt megtenni vele. Értem én, a boncmestereknek is megvannak a maguk megélései, de akkor is. Miért kürtölte mindezt világgá.
És a halála, annak a körülményei. Ennek is a titokzatossága. Annyira sokat tekeregtem e körül, eredménytelenül és megszállottan, hogy ekkor jutott eszembe, hogy: a képlet! A képlet hátha többet mond majd. Talán az tudja, hogy véletlen baleset, gyilkosság, politikai gyilkosság vagy esetleg öngyilkosság volt-e. Reménykedtem, hogy fenn van valahol a képlete. Igen, tudjuk a pontos születési időt, tehát fenn van.
Talán nincs a világon több olyan szkeptikus asztrológus, mint én. Huszonöt éve kezdett foglalkoztatni az asztrológia, rengeteg éve sikeresen le is vizsgáztam belőle, olykor napi hat-hét-nyolc órán át is foglalkozom vele, és mégis minden képlet elé úgy ülök le, hogy nah, majd most megdől ez az egész rendszer, és én végre nyugodtan hátradőlhetek: abbahagyhatom az asztrológiával való foglalkozást – örökre.
Megnyílik Marilyn képlete a gépem monitorján, és én egyből látom, hogy azt a nyugodt hátradőlést megint elnapolhatom, asztrológus kell maradjak, mert ebből a képletből egyszerre árad a varázslat, a végtelen magány és halál, ugyanaz az a különös elegy, ami árad a képeiből, az életéből is. A képlet van a szemem előtt, de maga Marilyn áll előttem.
Az Oroszlán-Ascendens már önmagában elegendő lenne ahhoz varázslathoz, amit a világra tett, de ezt még tetézi egy erő: az egyes házában álló Neptunusz.
Egy Oroszlán soha nem lehet észrevétlen, őt észre kell venni, ha belép valahová, és őt észre is vették. A korábban egy futószalag mellett dolgozó szép, de nem feltűnő lány, addig igazgatta külsejét, életét ehhez a belső Oroszlán-érzetéhez, vágyához, amíg abszolút ragyogássá vált. Mindent kimódolt, kitanult, megcsinált ehhez: sminkelést, nézést, előnyös fejtartást, pillantást, arcplasztikát, hajszőkítést, ruhastílust, járásmódot. Valljuk be, egy ilyen képlettel valóban nehéz őt elképzelni futószalag mellett megöregedve, bekendőzött, őszülő hajjal. Az Oroszlán, az király(nő), és ő az volt: legalábbis a fényképezőgépek lencséje és a kamerák előtt. Szerette őt a kamera, mondják. Ez azt jelenti belső szaknyelven, hogy fotogén, és kamerák kellenek ahhoz, hogy ragyogni kezdjen vagy közönség. Az Oroszlánok esetében megfigyelhető, hogy ha társaságban, vagyis „udvartartásukban” vannak, akkor élik igazán az Oroszlánságukat. Amint véget ér egy-egy esemény, és magukra maradnak, mintha lekapcsolódna bennük valami fényforrás. Így megy lépre néhány ember, aki Oroszlán férfiba, nőbe szeret bele, mert ez a vonzó kép valójában a külvilágnak van fenntartva, és amikor kettesben maradnak, hirtelen beszürkül a korábban, mások előtt sziporkázó, ragyogó társ. Oroszlán Ascendens esetében ez még erőteljesebb lehet, mint amikor valaki Napjegye az Oroszlán, hiszen az Ascendens (a születés pillanatában a horizonton éppen felkelő jegy) a jungi personának, a szerepszemélyiségnek feleltethető meg, vagyis ez az a részünk, amit a világ számára megmutatunk, amit lát belőlünk, és amin át, aminek a segítségével mi is kapcsolatba lépünk a világgal.
Ezt az oroszlános ragyogást megtámogatta a Neptunusz az első házban, vagyis az „én” terültén. A Neptunusz az Oroszlánnal együtt egyrészt valamiféle földöntúli ragyogást eredményezett, másrészt mivel a Neptunusz a Vénusz emelt oktávja, ezért ha ez a nő rád néz, ha beburkol a saját fényébe, rád nevet, akkor azonnal a szerencse fiának/lányának érzed magad, és azt is érzed, hogy téged valahogy mégiscsak szeretnek az istenek, elküldték hozzád az angyalok, tündérek (kinek mi tetszik jobban) királynőjét, és teljes szőkeségével csak rád néz a sugárzóan jó szíve. Igaz, mint minden őserőnek, így a Neptunusznak is két arca van, egy szép, vonzó, és egy lefelé vivő örvényhez tartozó. A Neptunusz sötét arca az illúziók, hamisságok, alkoholizmus, drogok területe, mindez egyenes út a tönkremenéshez. Ahol a Neptunusz áll, azon az életterületen mindig várható az életben a hatalmas csalódás, a nagy „placcs”, a nagy megzuhanás.
Mivel Marilyn horoszkópjában a Neptunusz rosszul fényszögelt, szinte előre lehet látni, hogy maga ez az erő nyújtja az Oroszlánsággal együtt a varázslatos, ragyogó illúziót, másrészt ugyanez az erő szépen lassan és szó szerint elmossa Monroe világban való jelenlétét. És valóban: munkavégzése megbízhatatlanná válik, sokat van rosszul, az Arthur Millerrel közösen forgatott filmje felvételeit meg kell szakítani, mert a színésznő nagyon rossz állapotba kerül, a következőt meg be sem fejezi, mert meghal. Honnan „támad” ez a Neptun? A nyolcadik ház uralkodó bolygójaként a tudatalatti, elfojtások, neurózisok területéről, és tudjuk, hogy ilyesmik szép számmal fordultak elő Marilyn életében, hiszen erősen sebzett gyerekkora volt. Az apja elhagyta őket, nem is kereste a lányával a kapcsolatot, az anyja ivott, elmebeteg intézetbe került, Marilyn emiatt nevelőszülőktől nevelőszülőkig keveredett, ahol is több szexuális zaklatásban volt része. Az első házban álló Neptunusz gyakran jelöl átöröklött betegséget is. Volt mit „kezelni” tehát az alkohollal, tucatszámra szedett gyógyszerekkel. Amiktől viszont, hogy függővé tud válni, szintén az egyes házas Neptunusz mutatja.
Ingrid Zinnel (aki a családi konstellációkat vizsgálta a könyvében, egyféle horoszkópos hellingeri családfelállítás ez) szerint akinek az egyes házában áll a Neptunusza, az túl erősen kötődik valamiért a túlvilághoz. Nagy erővel képviselhet egy korábban elhunytat, akinek túl rövid és/vagy boldogtalan élet jutott, olyat, akit elfelejtettek itt a földön. Azért képviseli ilyen erővel, hogy mintegy „életre keltse”. Zinnel szerint az ilyen Neptunusszal született emberek idegenek a világban, nincsenek egészen jelen. Félig az elhunyttal vannak odaát, egyféle köztes létben élnek. Vékony szállal kötődnek az élethez. Képviselhetnek akár egy halott ikertestvért is. Az életben maradt egész életen át bizonyítani akarja, hogy rossz élni, depresszív, erős a halálvágya, és sokszor hízékony, mert kettő helyett eszik. Zinnel szerint mindez addig árt, amíg az illető számára nem lesz tudatos. Ha nem tudatosítja, akkor betegségek, kábítószerek, függőségek kísérik szeretettelen és kapcsolatokban szegény életét, aminek a végén ott állhat az öngyilkosság. Zinnel spirituális út követését javasolja, hogy ez a Neptunusz energia egy magasabb és nem ártó szinten bontakozhasson ki, mert egyébként, és ezt láttuk Marilyn esetében, minden energia elfolyik.
Ahol a Szaturnusz áll, ott magányosak vagyunk, ott olyan erős a kudarctól való félelmünk, hogy ijedtünkben hárítjuk is ezt a területet, és az Marilyn esetében a család. Marilyn Monroe nehéz gyerekkorát jelöli a négyes házban álló Szaturnusz, ami skorpiós jellegű, vagyis jó mélyre jutó, veszélyes szenvedésekkel, hatalommal való (szexuális) visszaéléssel lehet itt számolni, amik klinikai értelemben vett depressziót okoznak. Ez utóbbit jelzi a nehéz fényszög a Szaturnusz és a Hold között. Négyes házas Szaturnusz esetében valamelyik szülő elérhetetlen, vagy úgy, hogy fizikálisan nincs jelen, vagy úgy, hogy testileg jelen van, de lélekben távol. Az apja elhagyta a családot, az anyjától is elszakították. Olyan otthonokban élt, amik hidegek voltak, amikben bántották. A szülőkkel vagy a pótszülőkkel való bensőséges viszony hiányzik, nem tudja önmagát senki szemében úgy látni, mint szerethető, becsülhető lényt. Az ilyen gyerekek egyrészt túl korán felnőnek (az Oroszlán Asc-sel még inkább), „muszájból” önállósulnak, másrészt az érzelmi fejlődésük elakad. Alkalmatlannak érezhette magát az anyaságra, a családi életre. A Skorpióban álló Szaturnusz felveti a kérdést, hogy a szexuális élete mennyire lehetett rendben. Miközben szexszimbólumként tartották számon, valószínűleg frigiditással küzdhetett. Tudjuk, hogy a menstruációja is fájdalmas volt, endometriózissal műtötték is. Hiányzott belőle a bizalom, a valódi adni tudás, a szeretni tudás.
Ez a Hold nagy nyilvánosság előtt (hetes ház) áll, ami népszerűséget ad, de ez a Hold „intézi el” azt is, hogy a testi-lelki nyomor is nagyközönség elé fog kerülni, „hála” a ventilláló boncmestereknek és Arthur Millernek, aki drámát ír kettőjük nehéz kapcsolatáról. Ebből a műből tudja meg aztán a világ, hogy imádott, bálványozott Marilynje egy alkoholista idegbeteg volt a csillogó (oroszlános) színfalak mögött. Fel is lázadnak az író ellen: az emberek nem szeretik, ha a bálványaikról kiderül, hogy azok is csak esendő lények.
Ez a Hold Vízöntőben áll és diszharmonikus fényszögekkel éri el a Neptunusz valamint a Szaturnusz is. Látszik, hogy közösségi érzelmű (ezt erősíti a Jupiter is Vízöntőben hetes házban), ment ő katonákat is lelkesíteni, énekelt nekik, népszerű, jószándékú, de a tudata telis tele van rögeszmékkel, amik amíg csak vízöntősek, addig csak fixa ideák, de nehéz fényszögben a Szaturnusszal már rögeszmék. A Hold jelzi az anyát is, és tudjuk, hogy édesanyját ideggondozóban kezelték, tudjuk, hogy gondja volt az alkohollal (nehéz Neptunusz fényszög és ez a Hold a 12. ház uralkodója is, ami bezártságot, kórházi kezelést is jelent). A vízöntős Hold elég magas idegfeszültséget jelez nehéz fényszögekkel. A Hold a belső én-képünk is, látszik, hogy ezt az én-képet a gyerekkori pszichés megterhelések, az ebből fakadó áldozati érzet, valamint az alkohol és a gyógyszerek mérgező hatása megtámadták. Gyerekkoráról nyilatkozta: „olyan volt, mintha senkinek sem kellenék”. Ha meg mégis kellett valakinek, az önző, beteges volt: pedofil férfiak zaklatásának esett áldozatul. Az a kislány, akit ilyen élmény ér soha többé nem tudja, mi a szeretet, mert teljes mértékben összegubancolódik számára a mérhetetlen önzés világával, és veszélyeztetettség-érzetet szül.
Ahol a Holdunk áll, ott keressük a beteljesülést, az érzelmi biztonságot és a boldogságérzetet. Ott a legfontosabb a valahová tartozás érzete. Ezen a területen van leginkább szükségünk erőteljes visszajelzésekre önmagunkról. Marilyn Holdja a hetedik házában állt, ami a külvilág és párkapcsolatok területe. Innen vár tehát „otthon”-érzést. Akinek itt áll a Holdja, az a házastársában gyakran apa, ill. anyafigurát keres. A párkapcsolat elsősorban a meghittséget és a gondoskodó szeretetet jelenti számára. Nehezére esik felismerni önmagában az anyáskodásra való hajlamot. Éppen ezért keres mély érzésű partnert, aki gondoskodik róla. Vízöntő Holddal közösségi ügyeknek elkötelezett, okos, baráti, különleges, eredeti férfiakat keres. Az Oroszlán Ascendensével nem is akárkiket (a sok közül a legjelentősebbek Yves Montand, Joe DI Maggio-férj-, Marlon Brando, Arthur Miller-férj-, J. F.Kennedy).
Egy Vízöntő holdasnak a választott kapcsolatai, a rokonlelkűség érzései fontosabbak az eredeti, vér szerinti családi kapcsolatainál. Ez elég jó alap lehetett volna a felnőttkori boldogsághoz, mert a gyerekkorában gyakorlatilag nem volt családja. A férfiakkal való kapcsolataiban Marilyn viszont nem volt boldog. A vízöntős Hold kiszámíthatatlanul, szeszélyesen, rapszodikusan, hűvös tárgyilagossággal, nyugtalanul reagál, semmiben nem viseli el, ha a szabadságát korlátozzák. Érzelmei, hangulatai teljes szabadsággal törnek elő.
Anyaként (Hold) elvetélt, méhen kívüli terhesség miatt abortuszon esett át (Szaturnusszal nehéz fényszögben a Hold). Úgy vesztette el a gyerekeit, ahogy anyja is elvesztette őt, nem tudta megtartani őket, ahogy anyja sem őt.
Clauss Riemann szerint a Vízöntő holdas nők inkább hetéra-típusúak, mint feleség-és anyatípusúak, tehát intelligens, eredeti, elbűvölő, csillogó, inspiráló kísérői a férfiaknak. A szabályos kapcsolatok nyomasztják, akár a „megfulladok!” – érzetig. Szerelem esetén az elvárások egyben a szerelem halálát is jelentik náluk. Marilyn életéből látjuk azt is, hogy minél több volt az elvárás irányába, annál inkább menekült előlük, bármi áron. A filmek felvételénél is zavarta, hogy nem lehetett olyan spontán a felvételek során, mint korábban a fotózásokon.
Ingrid Zinnel a családi konstellációk vizsgálata során arra jutott, hogy vízöntő Holddal többnyire van valami súlyos az anya történetében, a gyerek sokszor úgy gondolja, hogy örökbefogadták, nincsenek gyökerei. Ilyen múlttal nehéz kialakítani a közelség-távolság arányát, vagy azt érzi, hogy korlátozva van, vagy azt, hogy nem szeretik eléggé.
Ez a Hold a magas szintű támogatók (Nap 11. ház) és – a Merkúr bevonásával – a hivatás területéről kap csak segítő fényszöget, ahogy az Ascendens is. Ez azt jelenti, hogy Marilyn számára nagyon fontos volt a támogatottsága és a munkája, mert mégiscsak ebben volt a legsikeresebb.
„Ötéves lehettem, azt hiszem, amikor elkezdődött, hogy színésznő akarok lenni. Szerettem színészkedni. Nem szerettem a körülöttem lévő világot, mert eléggé nyomasztó volt, de szerettem színielőadást játszani. Olyan mintha te szabnád meg a határaidat… Amikor megtudtam, hogy ezt csinálják a színészek, azt mondtam, én is az akarok lenni… Egyes nevelőszüleim moziba küldtek, hogy ne legyek a házban, és egész nap ott ültem és az estéből is egész sokat. Az első sorban, ahonnan a vászon egészen nagy, egy kicsi gyerek teljesen egyedül, és nagyon élveztem”. (Marilyn Monroe – interjú, Life magazin, 1962)
A gyerekkor ridegsége (Szaturnusz a IV. házban) ellen kialakított egy álom-ént (Neptunusz az Oroszlánban első házban). A kettő között végzetes a szakadék (diszharmonikus fényszög a Szaturnusz és a Neptunusz között). A Szaturnusz lenne a „határszabó”, de így képtelen, az álom túl nagyra fog nőni, minden negatív hozadékával együtt: parttalan ivás és drogokként használt gyógyszerek hatalmas mennyisége.
Marilyn Jupitere is Vízöntőben áll, vagyis a fejlődés, önjobbítás lehetőségeit a humanitárius ideákban, intellektuális fejlődésben keresi. Emberszerető, tudománykedvelő. Ez a Jupiter viszont felnagyítja a szeszélyességet, idegeskedést, különcködést, túlzó idealizmust is.
Hetes házas Jupiterrel ismert emberek lesznek a párjai, viszont a rájuk vetülő túlzó idealizmusnak egyetlenegy sem tud megfelelni (ahogy Marilyn sem a saját ideál-énjének). Pedig ahol a Jupiter áll, ott a hit, a bizakodás, a jövőbe vetett reménység: Marilyn minden hite a kapcsolataiban volt, amik aztán tönkrementek.
A Holddal együtt álló Jupiter a hetedik házban Vízöntőben rendkívül népszerűvé és közkedveltté tették. A környezetére lelkesítően tudott hatni, anyagi előrejutást is mutat.
A Marilyn által kifelé sugárzott én és a ténylegesen belül átélt én között idővel óriási szakadék keletkezhetett: a világ által bámult, csodált, irigyelt nő valójában erős önértékelési gondokkal, és a halál felé húzó erőkkel élt együtt, szinte teljesen kiszolgáltatva a saját nem-tudatos erőinek. Végtelen önkételyek gyötörték. Nem érezte magát elég tehetségesnek, úgy érezhette, hogy becsapja az embereket.
Ezt a kettősséget „elősegíti” az Ikrek Nap is. Az Ascendens uralkodó bolygója, a Nap Ikrekben áll, a 11. ház csúcsán, de uralkodója, a Merkúr a tizedik házban áll, tehát ennek a Napnak az ereje a tizedik házban bontakozik ki, vagyis a hivatás, a karrier területén. Valódi hivatásszemélyiséggel van tehát dolgunk, hiszen azon az életterületen tudunk mindnyájan kibontakozni, ahol egyrészt a horoszkópuralkodónk (az Ascendensünk uralkodó ereje, ami Marilyn esetében a Nap) áll, másrészt ott, ahol a Napunk sugározza kifelé magából az energiát. Marilynnek a horoszkópuralkodója éppen maga a Nap. Az Ikrek okos, sokoldalú, kíváncsi, nem mélyülő, beszélgetni szerető, inspiráló személyiség.
Énjének ezen energiájához nagyon jól illeszkedik a Vízöntő Descendens (külvilágjelölő), ami szintén emberiséget szerető, okos, ismert (Jupiter a hetedik házban), de maguknak való, már-már különc férfiakhoz való vonzódást mutat, akik jórészt szintén kötetlen, saját életutat járnak. Arthur Miller mindenképpen ilyen volt: a fő út számára az írás útja volt, még életében úgy rendelkezett, hogy a sírkövére egyetlen szó kerüljön: Író. Marilyn Monroe csak múzsa (Ikrek) jelleggel tudhatott az ő életéhez kapcsolódni, elköteleződni nem tudott, egyrészt mivel életét eluralta a művésznő-lét, másrészt ez azért uralhatta el, mert gyerekkorában egyrészt nem látott maga előtt mintát a boldog párkapcsolatra, másrészt olyan riasztó dolgokat élt át, amik miatt az ősbizalma veszett oda, nem tudott többé hinni az életben, párkapcsolatokban. Továbbá számításba kell venni az idegrendszeri átöröklés lehetőségét is, hiszen édesanyja élete jó részében állandó ideggyógyászati kezelésre szorult. Marilyn házasságra nem volt alkalmas, anyaként elvetélt. Talán inkább pótapára volt szüksége. Arthur Miller a portréfilmben elmondta azt is, hogy amíg Marilynnel volt, nem tudott alkotni, mert szó szerint rá vigyázott, és megpróbálta megmenteni, míg be nem látta, hogy vannak emberek, akiket semmi és senki nem tud megmenteni önmaguktól. Arra a kérdésre, hogy mi lehetett Marilyn valódi problémája, az író kis gondolkodás után annyit válaszolt, hogy valamiféle mélységes önbizalomhiány. Nemcsak a szülőktől meg nem kapott megbecsülés lehetett ebben a hibás, hanem a fiatal korában őt érő szexuális abúzusok is, sokan és többször is visszaéltek a gyermeki bizalmával, a valahová tartozás vágyával, a szeretetével. A szexuális zaklatás, mint tudjuk, a selfet (a személyiség mélymagját) támadja meg, a leggyilkosabb dolgok közé tartozik, hatására nem tud kibontakozni az önbecsülés. Valahol mélyen önmagát értéktelen kacatnak, szemétre dobható tárgynak érezhette, hiába tapsolt neki az egész világ.
A külvilággal (Desc.), aktuális társakkal való kapcsolattartás a tudatalattijában hozott létre hatalmas érzelmi háborgásokat (a Vízöntő uralkodója, az Uránusz a Halakban, nyolcas házban), amik aztán, a felfokozott túlérzékenységgel összefonódva, a már ismert neptunuszi ártalmakat tovább fokozták. Az Arthur Miller által kettőjükről írt darabban a főszereplő férfi azzal vádolja a feleségét, hogy az azért vetélte el közös gyereküket, mert nem adott számára más ételt, csak alkoholt és drogként működő gyógyszereket.
A képletből látható, hogy hiányzik a föld-energia, vagyis nincs, ami segíthetné abban, hogy egy mindennapibb, gyakorlatiasabb, stabilabb életvezetést tudjon folytatni.
Marilyn megpróbálta a két énjét (a külvilág felé mutatottat és a belül átéltet) közelebb húzni egymáshoz: mindenki nagy döbbenetére, már ünnepelt sztárként beiratkozott egy színiiskolába. Szeretett volna mélyebb üzeneteket tartalmazó filmekben, színdarabokban szerepelni, ki akart törni a szőke cicababa ráosztott szerepéből. A fényképeken gyakran látni könyvvel a kezében.
Egészen biztos, hogy szeretett olvasni, mert az Ikrek (Napja) kíváncsi, sokfelé érdeklődő, másrészt a Vénusza a 9. házterületen áll, ez azt is jelenti, hogy szereti a kultúrát, a művészetet, a zenét, a filozófiát, a magasabb műveltséget, bármit, ami önismerethez és valamiféle világnézethez, hithez segítheti. Mivel gyerekkorában sokat kallódott, nem volt normális iskoláztatása, ezt később szégyellte, és igyekezett műveltségbeli hiányosságait autodidakta módon pótolni. Ilyen Vénusszal szerette a művelt, jelentősebb emberek társaságát. A szerelemben a hasonló világnézet, szellemiség nagy szerepet játszott az életében.
A szintén hetes házas Jupiter is garantálta számára a külvilági ismertséget, ahogy az Mc-hez közel álló Vénusz is, amely állás gyakran jelent „ismert művésznőt”, ezt erősíti a vizsgált képlet esetében a Bika MC, aminek éppen a Vénusz (többek között a szépség, szerelem, művészet archetípusa) az uralkodó bolygója.
Ez Vénusz Kos-jellegű, tüzes, harcias, impulzív, és hogy a művészi pálya sikeres, azt a Jupiter jó fényszöge biztosítja irányába („isteni” művésznő), de a Vénusz uralkodó ereje, a Mars nem jó helyen áll, a nyolcas házban, ahol az asztrológiai hagyomány nem igazán szereti, ha jelen van, mert egyrészt a magány, másrészt a halál felé való vonzódást mutatja. Adott esetben akár az öngyilkosságra való hajlamot is, mivel a halál egyféle boldogságos vágyott túlvilágként jelenik meg számára, ahol végre béke van és nyugalom (Halak). A dühe, amit az őt bántó világ iránt érzett, önmaga ellen fordult: ivással, túlgyógyszerezéssel. ha nem lehetek ideális, ha nem sikerül önmagamat ezáltal megváltanom, akkor ne legyek egyáltalán (a Mars uralkodója a Neptunusz az első házból támadja ezt a Marsot). És valóban olyan az érzet, hogy minél inkább elismert művésznő a képlet gazdája, minél inkább erősödik az agyonidealizált énje, annál inkább fokozódik az önsorsrontó élete az árnyékban, a tudatalattiban (nyolcas ház), ami – ahogy már mondtuk – a Halakban álló Mars neptunikus voltán át alámossa magát a perszonális részt is: megfeneklik a karrier, szétcsúszik az én. Végtelen önbizalomhiány mélyben, de ez kintről úgy tűnhet, hogy sok mindent kifogásol, hisztis, visszaél azzal, hogy ő Marilyn Monroe. És valóban sok az ilyesmikről vele kapcsolatban beszámoló, fennmaradt történet.
Mathias Regovecz pszichológus – terapeuta felhívja a figyelmet arra, hogy a Marshoz hozzátapadnak a gyerekkor emlékei, a szülők tudatalatti mintái.
És valóban: nagyon gyakran épp úgy bánunk magunkkal felnőttkorunkban, ahogy a szüleink bántak velünk. Marilynt gyerekkorában bántották, ő is ártott magának, kallódott gyerekkorában, hagyta elkallódni önagát is. Ez egy negatívan strukturált marsikus energia, mivel a Mars az életenergiánkat, a hatóképességünket jelöli. Az övé a szó szoros értelmében becsúszott a tudatalattiba, ami elmosta. A világ rengeteg elvárása, zaja és a saját idealizált énje elől a saját tudatalattijába menekült.
Mind ez a Mars, mind a szintén ebben, a 8. házban a Marssal együtt álló Uránusz szexuális bántalmazottság, ártások, elárultatás, becsapás, vetélések, műtétek, önpusztító hajlam és a korai, hirtelen halál jelölője.
Ez a Mars nem tudja megtámogatni a Bika Mc-ét se, ami pedig a jövő, ami felé halad(na) a személyiség.
Hiába kap trigont a Skorpióban álló Szaturnusztól a Mars, mert bár ez úgymond „jó” fényszög, de valójában annyit jelent, hogy gyerekkori bántalmazás, az otthon ridegség, szeretetlenség hat a saját önbántalmazására.
Mivel az egyes házban álló Neptunusz csak ideális ént ismer el, és a valódi, ténylegesen élő én sosem érheti el ezt az ideális én-állapotot, ezért Marilyn belső önértékelése emiatt is a béka feneke alatt maradt. Ha összehasonlította a tényleges önmagát a világ által körülrajongott dívával, nagyon alulmaradt. És ehhez még hozzájárult a végtelen érzékenység is, amit szintén ez a Neptunusz jelez. Ilyen Neptunusszal pillanatok alatt összeroppan az ember, ha kudarcot vall valamiben. Ha ebből a Neptunuszból sikerül „kivonni” a sokkal földibb Vénuszt, akkor sem áll jobban Marilyn helyzete. Bika MC-vel mást sem akar az ember, mint biztonságot, és a valahová való odatartozás biztonságát. Csakhogy a Bika MC-jének Vénusza Kosban áll, a Kos Marsa pedig halakban és nyolcas házban: az otthon, megnyugvás a kábulatban, a tudatalattiban, a halálban van.
Sok a találgatás: meggyilkolták-e a Kennedyekkel való kapcsolata miatt, esetleg öngyilkos lett. Az egyes házban álló Neptunusz ez is: ködös misztikum akörül, hogy ki is volt ő, miért is élt, miért is halt. Azt hisszük, hogy látjuk, de valójában nem látjuk: őt magát, a tényleges mivoltát nem látjuk. Az egyes házban álló Neptunusz, ráadásul nehéz fényszögekkel felveti az áldozattá válás lehetőségét, és ez valóban végigkíséri az egész életét, már a gyerekkorától kezdve: szülei áldozata, pedofil emberek áldozata (az első zaklatás nyolc éves korában történt), a rosszul működő gyámügy áldozata, esetleg a politika áldozata?
Nézve a képletet, arra jutottam, hogy az egész élete lassú, tudattalan öngyilkosság volt (a csillogó felszín alatt), és valószínűleg az össze-vissza, alkohollal beszedett gyógyszerek, amikkel szorongásait kívánta csillapítani, okozták a halálát. Mintegy „alámosta” önmagát.
Az ÉLETTERV az volt, hogy VALAKIVÉ kell válni, (ahol a Neptunusz áll, oda projektálódik a megváltó mint archetípus, és ez Marilyn esetében a saját personája, énje volt) és ezzel majd meg fog gyógyulni odabenn az a kislány, akit csak használtak, kihasználtak, és emiatt rongynak, semminek érezte magát, mert ha NAGY lesz, csillogó sztár, akkor mindenki látni fogja, hogy ő értékes. Életútjából azt látjuk, hogy ez nem ilyen egyszerű, mert az egész világ értékesnek látta, csak egy valaki nem volt képes értékelni, becsülni önmagát továbbra sem: önmaga. A legszerencsétlenebb alattvalója volt saját csillogó udvartartásának.
Kiegészítés Marilyn Monroe asztrológiai képletéhez.
A IV. házának uralkodója a 12.-ben van. Ez több mindent jelez. Az egyik, hogy az egyik vagy a másik szülője távolra kerül, elérhetetlen. Ez megvalósulhatna érzelmi elérhetetlenségként akár, de rá a keményebbik rész jutott: az apa nem vállalta fel őt, nem is tartotta vele a kapcsolatot soha, az anyja meg ideggondozóba került. Ez kétoldali ártalom. Ha legalább az egyik szülő stabil lett volna, akkor nagyobb esély lett volna egy harmonikusabb életvezetésre.
A másik vetülete ennek az állásnak: már korán, gyerekkorban megtanulta, hogy a fájdalmas valóság elől varázsvilágokba kell menekülni: ezt számára gyerekként, fiatalként a mozi élménye nyújtotta. Csakhogy: felnőttkorában azt nyilatkozta, hogy varázslatosabb filmszínészi munkáról álmodozni, mint valójában filmszínésznek lenni. Igen, a varázslat csak annak az, aki a moziszékben ül, a vászonnal szemben. Annak, aki műveli, a színésznek, ez egy nagyon kemény munka. Hétköznapiság. És ebből jött a baj: odalett a varázs, odalett a menekülési útvonal. Minél inkább kiderült, hogy a varázs csak illúzió, annál inkább kellett más varázs, és ezt adták a gyógyszerek itallal bevéve.
Továbbá: gyerekkorában felnőtt férfiak szexuálisan molesztálták, ettől lett egy használati tárgy érzete. A filmiparban hasonlót élhetett át: őt csak használják, csak a teste kell. A lelkére nem kíváncsi senki. Így aztán ezek az élmények újra is újra belobbantották a régi, feldolgozatlan traumákat. Nyilatkozta is: A filmipar, az álomgyár az a hely, ahol sok pénzt fizetnek egy csókodért, de apró filléreket a lelkedért, és “hányszor álltam sorba tartva a markomat azokért a fillérekért.” Mindenkinek az “isteni” Marilyn kellett, a varázslat, és senki nem volt igazán kíváncsi a tényleges énjére. Ahogy gyerekkorában se a lelkével törődtek a nevelőszülő férfiak, csak a szép kis pofikája, teste vonzotta őket. És kihasználták önzőn maguknak.
Továbbá: azt kérték tőle, hogy mondja azt, hogy az anyja meghalt. Mert egy ideggondozóban kezelt mama képe rontotta volna a színésznői imázst. Ez tovább mélyítette a hasadást a valóságos élet és a mutatott élet között.
Továbbá: nagyon félt attól, hogy hasonlóan megőrül, mint az édesanyja, hogy örökölte a betegségét. Csakhogy: az anyai minőség nagyon hiányzik az ilyen gyerekkort átélt embernek. Olyan erős hiánya van, hogy végül “utánamegy” az anyjának arra a területre, ahol annak a tudata van: az anya tudata zavart volt, evilág és “másvilágok”között volt valahol, és ott lehetett elérni. Hogyan lehetett elérni? Tudatmódosítással. Megcsinálta. Amikor csak félig-meddig vagyok az engem bántó, közönyös világban, és félig odaát vagyok, akkor van viszonylagos béke, akkor vagyok lélekben együtt anyámmal. ez a képletben a 12-es ház: együtt, egységben, összemosódva. Anya elveszett a “ködben”, apa elveszett a “ködben”, én is elveszek utánuk, értük a “ködbe”.
Még csak annyit: minél inkább hárítok valakit a tudatommal, annál inkább vagyok függésben vele tudattalanul.
Még annyit: talán valamiféle erős spirituális út követése segíthetett volna neki.
Ezen a képleten ott van valami végzetszerűség.
Lehetett volna anno, még mikor 17-18 éves volt, tanácsolni neki, hogy ne akarjon nagyon kitűnni, mert veszélyes számára, de ki akart. Ne akarjon kimászni a nyomorból, de ki akart. És meg is lehet érteni. Az nem lehetett volna neki érv, hogy akkor túl nagyra nyílik a mutatott és a belső én közötti szakadék, mert ‘hiszi, amikor kipróbálta” alapon nekivágott volna.
Persze, a terápia, de az akkor még gyerekcipőben.
És valamiféle spirituális út követése. Esetleg segíthetett volna.
De nagyon erős ez a képlet. Tényleg olyan végzetszerű
Olyan ez, mint egy elcseszett Hamupipőke-történet. A kis senki Hamupipőke eljut a bálba, feleségül is veszi a herceg (nem is egy), majd mikor gyönyörű királynőként uralkodnia lehetne a birodalmán, amikor élvezhetné azt, amire vágyott, amiért küzdött, akkor is a kis megalázott Hamupipőke státuszából reagál. Hiába a sok szép külcsín, kellék, díszlet, a szép kulisszák mögött, odabenn a lelkében még mindig az a lány, akit bántottak, megaláztak, semmibe vettek.
Egy asztrológustól megtudhatta volna, hogy ilyen Nappal, ilyen Holddal ő egy mások életét megszínesítő, szikrázó, különleges pillangó, de nem valók neki a szokásos kapcsolati “dobozok”, azokban megfullad.
És hogy vigyázzon, mert Oroszlán Asc-sel, Ikrek Nappal, Vízöntő Holddal nagyon odaforduló, barátságos és naiv.
