Önismereti, terápiás jellegű. Lehetséges személyes jelenlétű és online is. Konkrét esettől függően hetente, kéthetente, háromhetente szükséges összeülnünk a terápiára. Ez az első alkalomkor kiderül. Államilag elismert diplomával rendelkezem művészetterápiából. Hat éve vezetek csoportokat, jól működőnek, hatékonynak látom a művészetterápiát.
Kinek ajánlom?
- aki valahogy „elakadt” a magán-vagy a hivatalos életében
- akinek valami nagyon fáj a múltjában és/vagy a jelenében
- feldolgozatlan traumákkal küzd
- családtagjaival nem jön ki jól
- levertnek, depressziósnak érzi magát
- önazonosságát elvesztette, nem találja, keresi
- életközépi válsággal küzd
- szeretné tudni, hogy mi az, ami a lelkének fontos, hogy megadhassa önmaga számára
- szeretné megtalálni, hogy mi adhat az életének értelmet
- az önismeretét szeretné növelni
- kreatívabb életet szeretne
- aki megfizethető és hatékony terápiát keres
- szerintem annak is jó, aki fogyni szeretne, szerintem én a művészetterápia segítségével
(is) fogytam elég jelentőset (40 kilót)
A speciális relaxációs technikával egyrészt megtanulunk ellazulni, másrészt segítségével érjük el a lelkünk tudattalan mélyeit, és onnan hozzuk fel annak üzeneteit saját magunk számára.
Szeresd az életed! A művészetterápia lehetőség arra, hogy önazonosabb, ezáltal teljesebb, egészségesebb életet élj.
Sokan vagyunk úgy, hogy érezzük, hogy valami baj van az életünkkel, kapcsolatainkkal, önkibontakoztatásunkkal, egészségünkkel, ezért keressük a megoldást, szeretnénk fejlődni, szabadabban, boldogabban, ön-azonosabban élni.
Ezért aztán éveken át bújjuk az önsegítő könyveket vagy a pszichológiai szakirodalmat. Már szinte roskadozik a polcunk (és az internetről lementett könyvtárunk) a sok megvásárolt, elolvasott, aláhúzott, kijegyzetelt könyvtől, és igen, értjük már a szüleinket, a baljós transzgenerációs mintázatokat, egyre profibb szintekre képezzük magunkat a nárcisztikusságból, pszichopataságból ésatöbbi mérgező dolgokból, de mégsem tapasztaljuk azt, hogy ettől a sok tudástól minőségében változna az életünk, személyiségünk, érzelmi megéléseink, csak némiképp.
Úgy tűnik, van valamiféle olyan elgondolásunk, hogy elég megérteni, felfogni, hogy mi miért történt életünkben, és ha szépen megértjük, akkor el is múlik a sok baj. Jó lenne, ha ez ilyen egyszerű lenne, de nem ilyen egyszerű. Az emberi pszichének ugyanis sok rétege van, és a mélyebbekhez, ahol a fájdalom bújik meg, nem a szavakon át lehet lejutni, azért mert azok nem szavakból épültek fel, hanem érzetekből, rezdülésekből, zsigerekből.
Vannak az érzelmi, pszichés károsodásnak olyan mélyen megbújó szintjei, amik nem érhetőek el azáltal, hogy sok okos könyvet, szakkönyvet elolvasunk a minket ért traumákról és azok feloldási lehetőségeiről. A puszta észszerűsítés (racionalizáció) és intellektualizálás – úgy tűnik – nem segít, sőt adott esetben éppen gátolja a továbblépésünket, mert csak „észben” leszünk elrendezve, a lelkünk meg továbbra is fáj, az életünk is kesze-kusza, nem leljük a helyünket ott és abban, ahol vagyunk.
De akkor mi segít?
A pszichológia figyelme egyre inkább a non-verbális (nem szavakon alapuló) terápiák (zene-tánc-képzőművészet) irányába fordult.
Azért nagy a jelentősége a művészetterápiának, mert amikor rajzol, fest, agyagozik, montázst készít valaki, akkor nem szavakkal dolgozik, hanem közvetlenül a saját tudattalanjával, lelkének mély, rejtett, titkos tartományának képeivel, érzéseivel lép kapcsolatba. Lejut tehát azokba a régiókba, ahová a fájdalmakat rejtette el a sok-sok évtized alatt. Ezek a fájdalmak azonban nem szűntek meg az elrejtés által, hanem mindenféle testi-lelki tüneteket produkálva üzengetnek a létükről, így tehát párválasztási, életvezetési, karriergondokat okoznak vagy már testi szinteken kényszerülnek a jelenlétükről hírt adni. A művészetterápia eszközeivel viszont felszínre kerülnek, és elindulnak az érzelmi feldolgozás útján.
Az Antalfai Márta által kidolgozott komplex művészetterápia teret és „megszentelt” időt ad mindehhez.
Nem művészképzés ez, nem is az alkotás maga, ami számít igazán, hanem, hogy az alkotások segítségével mivé alkotjuk saját magunkat. Tulajdonképpen magunkat alkotjuk meg, magunkat alkotjuk újjá.
És mivel a saját lelkünkkel vesszük fel a kapcsolatot a folyamat közben, ezért egy sokkal autentikusabb létet tudunk kialakítani a terápia segítségével, egy olyat, ami igazán nekünk való.
Államilag elismert diplomával rendelkezem művészetterápiából.
Lehet jelentkezni egyéni és csoportos művészetterápiára is, a csoportos alkalmak általában havonta egyszer szombaton vagy vasárnap kerülnek megtartásra.