Az. úgynevezett “nagy álmok” azok, amelyek erőteljesek, és érezzük, hogy jelentőségteljesek, mert az életünkről, az emberi létezés lényegéről üzennek valami fontosat.
Erőteljesen megmaradnak bennünk, még évek múltán is fel tudjuk idézni őket, akár a gyermekkorunk alatt álmodottakat is, még akkor is, ha nem rögzítettük korábban írásban, vagy diktafonon őket.
Sőt, az esetben, ha – erőteljességük mellett még – úgynevezett jósló álmok is voltak, tehát bizonyos idő elteltével megtörtént a nappali életben az az esemény, amit az álmok előre megjósoltak, a megtörténtek hatására pillanatok alatt beugrik a tudatunkba, hogy „Jé, de hiszen ezt én megálmodtam már jóval régebben!”, és el is meséljük az álmot, ha van kinek.
Ezek azok az álmok, amelyekről különösen erősen érezzük, tudjuk, hogy a létünk szempontjából fontosak: jelentős dolgot, sorscsapásokat, nagy szerencsét jósoltak, figyelmeztettek minket valami igen fontos eseményre, egy emberrel tartott kapcsolatunkra, önismereti tükröt tartottak elénk, sőt akár túl is léptek a mi személyes életünk keretén, és az egész emberiség, univerzum sorsával kapcsolatban mutattak meg jelentős dolgokat. Ezek az utóbbi álmok általában sámánálmok néven szerepelnek a szakirodalomban, róluk majd egy másik írásomban írok.
Fontos még egyszer hangsúlyozni, hogy nem attól „nagyok” ezek az álmok, mert hosszú, színes események kavarognak bennük, bár ez is előfordulhat, hanem a jelentőségüket érezzük nagynak.
Terjedelem szempontjából lehetnek akár nagyon rövidek is. Puszta hangálomként is jelentkezhetnek, vagyis az álmodó nem is lát semmit, csak a tudatában szólal meg egy hang:
„Van túlvilág, de nem olyan, amilyennek a papok tanítják. Nem elmondható, hogy milyen, mert nincs rá emberi szó, emberi fogalom. Itt nincs jó, és nincs rossz.” (az álmodóhoz a halott nagymama szólt),
vagy:
„Az egyéni léted önmagában jelentéktelen, csak annyiban vagy fontos, amennyiben fenntartod a létezés nagy áramlását, és felajánlod szolgálataidat érte”,
vagy:
„Ne félj, igaz úton jársz, és én fogom a kezed!”
Isteni sugallatszerű érzet jelentkezett az álmodóban már az álmodások alatt, majd felébredve is, amin azért csodálkozott el, mert a szó hagyományos értelmében nem tartotta magát vallásosnak.
Olykor előfordul, hogy egyetlen kép villan csak fel az álomban, de jelentős üzenet van benne. Figyelmeztet egy igen fontos dolog megtételére, amit a nappali tudat elfelejtett, vagy hamarosan bekövetkező eseményekre, találkozókra készít fel.
„Egy csapat összehozott egy találkozót a számomra a nappali életemben egy férfivel, azért, mert véleményük szerint még mindig nem mértem fel teljesen jól a bennem élő lélek-képmást, az én férfi-lelkemet, ezért elrendezték a nappali életem eseményeit úgy, hogy találkozni tudjak azzal a férfivel, aki leginkább jellemzi a jungi értelemben vett animusomat (animus= a nő lelkében élő „férfi” én).
Magányos, szerelemre, társkapcsolatra vágyó nőknek bemutatja „jövendőbelijüket”, tehát azt, aki már közelít feléjük, de majd csak a jövőben érnek össze az útjaik:
„Egy hatalmas vízesés tetejénél, a szélénél állok. A vízpára ködéből a túloldalon kibontakozik egy hosszú hajú, indián kinézetű férfi alakja, és egyenesen rám néz”,
vagy:
„Egy irodában nagyon mély harmóniát érzek magam és egy intellektuális alkatúnak tűnő, szemüveges férfi között”.
Utóbb mindkét álom jósló jellegűnek bizonyult.
Az első álmodó életébe három kreol bőrű, hosszú hajú férfi is belépett körülbelül egy hónappal az álmodás után, már csak türelmesen kellett várni, hogy melyik lesz az „igazi”. Azóta együtt élnek, pedig már jó néhány év eltelt az álmodás óta.
A második álmodó hölgy nem akarta elfogadni az álma üzenetét, mert elmondása szerint soha nem tetszettek neki az ilyen – „intellektüell” – típusú férfiak. A nagydarab, erős izmú, sportos férfiakhoz vonzódott eddig. El sem tudta képzelni, hogy egy olyan típusú férfi, mint akit az álmában látott, rá hatást tudna tenni. Aztán úgy alakult, hogy munkahelyet változtatott, és az egyik munkatársa úgy lenyűgözte az intelligenciájával, műveltségével, széles látókörével, empátiájával, hogy maga is meglepődött ezen, de valóban elkezdett a férfihez testileg is vonzódni.
Az álmodó hölgy nem számolt azzal, hogy az álmaival való önismereti munka során ő maga megváltozott. A belső útjai során megkereste, és méltányolni kezdte önmaga korábban erőteljesen elhanyagolt belső értékeit, így érzékenyebbé vált mások belső, lelki értékei iránt is. Így míg korábban elsődlegesen a külső értékek, fizikális és lelkierő vonzotta a férfiakban, mára ez megváltozott, és külső-belső között kiegyenlítődés következett be. És ahogy az álomban, a valóságban is: a férfi ráadásul még szemüveges is!
